Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

kari őrnagyot hogy „a vasút több helyeni megszakgatását, hidak felszedését, s egyéb szükséges rombolást minél gyorsabban s erélyesebben hajtsa végre".

56 Kossuth rendeletének szövegéből nem világlik ki, de a későbbiekből megállapítható, hogy ekkor az utasítás csak a vasút Vácon túli, a személyforgalom számára még meg nem nyitott szakaszára vonatkozott. Ezt látszik valószínűsíteni Kossuth december 26-án Görgeyhez intézett levele, amelyben a Vácra küldendő katonaságról (2 zászlóalj gyalogság, 2 század utász, 2 század lovasság és 1 tüzérüteg) ír, amely körül, mint szilárd katonai mag körül tömörülnének Hont, Nógrád és Esztergom megyének szabadcsapatai.

57 Tehát nem Vác feladásáról és ezzel együtt a Vác—Pest közötti vasút megrongálásáról volt szó. Vácnak, az új „váci "tábornak" ismét a főváros védelmét kellett szolgálnia. Ennek a védelemnek a tökéletesítését célozta Kossuth december 27-én kelt utasítása, amely elrendelte, hogy Vác és Pest között a Duna minden átjárójához biztosokat rendeljenek, akik minden időben megfelelő tájékoztatást adhatnak az átkelő csapatoknak.

58 Ez a rendelkezés olyan eshetőségre készült fel, amikor a hadsereg vagy annak egy része, visszavonulva nem használhatja a Lánchidat, hanem a szentendrei szigeten kell átkelnie a Duna bal partjára, ahol Vác és Pest között szerveződik a védelem új vonala. Ismeretes, hogy a Windischgrätz elől hátráló Görgey nem Kossuth elképzelése szerint cselekedett. A magyar sereg gyors visszavonulása, Győr harc nélkül való feladása és elvonulása a „mészárosok útján" (Bábolna—Bicske irányában), napok alatt hadműveleti területté változtatta Buda közvetlen környékét. Ilyen körülmények között Vác megerősítése elvesztette jelentőségét. Szottfried őrnagy a móri csatát követően, december 31-én hajnalban megérkezett ugyan Vácra, de csak 4 utászszázad kíséretében. Bár a „váci főhadiszállásról" jelentett Kossuthnak és sürgette a további erőket, nyilvánvaló volt, hogy az általa kért 1 honvédzászlóaljat — fél üteget és 60 huszárt — a kialakult helyzetben nem fogja megkapni. Kossuth január 4-«n Kisújszálláson kelt válasza nem is tartalmazott mást, mint a decemberben eredetileg ki nem adott felhatalmazást (nyílt parancsot), hogy „a Duna bal partján lévő, részint alakult, részint alakulandó szabad csapatokat rendelkezése alá vegye s azokkal a körülményekhez képest intézkedjék".

59 A kormány és az országgyűlés eltávozása, majd a határozat a főváros harc nélkül való feladásáról, megpecsételték Vác és a még ki sem épült „váci főhadiszállás" sorsát. Az ellenség azonban nem abból az irányból érkezett, amerről Szottfried őrnagy a támadást várva, 31-én reggel előőrseit kiállította. Az 1849. január 2-án Pesten tartott haditanácson Görgey ugyanis keresztülvitte annak a tervnek a megmásítását, amelynek értelmében Görgey és Perczel egyesített hadereje fedezi a Szolnok felé menekülő kormányt és a Tiszavonal védelmével biztosítja Debrecent. Görgey ezt a feladatot Perczelnek hagyva, a maga hadtestével északnak fordult, hogy — mint állította — a Duna bal partján Komárom és Lipótvár irányában tett oldalmozdulatokkal fenyegesse az osztrák főerők balszárnyát és vonja el Windischgrätz figyelmét Perczel üldözésétől. A haditanács a katonailag nem kifogásolható tervet jóváhagyta, így Görgey serege már január 3-án megkezdte az elvonulást Vác felé, s 5-én éjjel utóvédei is elhagyták a fővárost.

60 Vácott került sor Görgeynek és hadtestének hírhedt proklamációjára, amelyben annak parancsnoka és tisztikara elhatárolta magát a Honvédelmi Bizottmánytól, az „éretlen köztársasági izgatásoktól" és leszögezte hűségét az alkotmányos monarchia, valamint a király által törvényesen kinevezett magyar hadügyminiszter mellett.

61 280