Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

4.3. A TAVASZI HADJÁRATTÓL A VÁCI CSATAVESZTÉSIG Görgey hadteste január 7-én északi irányban elhagyta a várost, ahová közvetlenül ez után bevonultak a Pest felől érkezett osztrákok. Vác ezzel kikerült a Honvédelmi Bizottmány hatóköréből. Az osztrák megszállás hónapjairól, mivel a városi levéltár anyagai azóta megsemmisültek, csak annyit tudunk, amit a város monográfusai korábban megörökítettek.

62 Az ikerváros mindenesetre április elejéig élte a maga, ellenségtől zaklatott, de az országos eseményeket nem befolyásoló életét. Ebből csak a magyar sereg tavaszi sikerei, közvetlenül az április 6-i isaszegi győzelem és Windischgrätz ezt követő visszavonulása zökkentették ki. Az osztrák fővezér ugyanis április 7-én Pestre vonta vissza Gödöllőn állomásozó csapatait, kockáztatva ezzel a Pest—Vác közötti összeköttetést. Vác városát '— és ezzel a Komárom felé vezető utat — március végétől, tehát Görgey és Klapka egyesülésétől Ramberg osztrák tábornok biztosította. Mikor Windischgrätz olyan jelentéseket kapott, hogy Losonc és környékén is magyar csapatok jelentek meg, Ramberget Balassagyarmatra rendelte, s Vácra a Csorich-ihadosztályt vezényelte. Április 2-án, a hatvani vereség hírére Csorich hadosztályát Gödöllőre rendelték, ahonnan 6-án reggel — tehát még az isaszegi ütközet előtt — visszatért Vácra, ahol egyidejűleg parancsnoksága alá helyezték Ramberg Balassagyarmaton elszállásolt hadosztályát is. Amikor az isaszegi vereség után Windischgrätz Pest alá húzódott vissza, Csorich hadosztályát április 7-én — a jobbszárny megerősítésére — Dunakeszi—Kerepesen át Rákosra rendelte. Csorich helyét Vácott ismét a Ramberg-hadosztály foglalta el a beteg Ramberget helyettesítő Götz tábornok vezetésével. Az osztrák haderőnek Pest térségébe történt visszavonulása és a felételezés, hogy Windischgrätz a főváros védelmére koncentrál, lehetősséget adott arra, hogy a magyar sereg — a Duna bal partján előrenyomulva — megkísérelje a körülzárt Komárom felmentését. Ezt az elképzelést az április 7-én Kossuth jelenlétében tartott gödöllői haditanács is jóváhagyta. Ezt követően, 8-án a magyar sereg négy hadteste Fót és Isaszeg között nagy körívben közeledett Pesthez. 9-én Görgey osztrák támadásra számított. Mikor ez nem következett be, a délutáni órákban az I. hadtestet (Klapka) és a III. hadtestet (Damjanich) Csornád—Veresegyháza térségében megindította Vác felé. A sereg másik fele: a VII. hadtest (Gáspár) és a II. hadtest (Aulich) a Fót—Cinkota vonalon állott, Windischgrätz erőivel szemben. Április 10-én a VII. hadosztály Rákospalota térségében demonstrált, a II. hadtest harckészültségben volt, a III. hadtest * Sződön át megindult Vác ellen; míg a tartalékként szereplő I. hadtestből egy dandárt különítettek ki, hogy karolja át az ellenség balszárnyát és akadályozza meg annak esetleges visszavonulását Verőce felé. Az osztrákok a délelőtti órákban felfedezték a közelgő magyar menetoszlopokat, de Götz tábornok az hitte, hogy azok csak erőszakos felderítésre készülnek. Mikor a tévedést felfedezte, Damjanich hadteste — nem várva meg a rossz úton közeledő és ezért késlekedő megkerülő dandár jeladását — megkezdte a frontális támadást. A túlerőt látva Götz elrendelte a visszavonulást, amelyet a városba vezető országút hídjánál, a Gombás-pataknál két zászlóalj élén maga fedezett. A hídon át a honvédek csak ismételt rohamok árán tudtak a városba behatolni. Ennek során Götz maga is halálos sebet kapott. Ekkor a város északi végén gyülekező osztrákok Verőce irányába elvonultak. így szabadult fel Vác egy kis erőkkel vívott, de véres küzdelem eredményeként.

63