Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

delést Szerbiából, Törökországból és Ausztriából is.

30 A gyár termékeinek jó hírnevét bizonyítják a pályázatokon, kiállításokon nyert díjak. Az 1885-ös országos kiálltításon a Reitter-gyár oklevelet kapott, 1888-ban a postakocsik készítésére kiírt országos pályázaton 11 versenyző közül Reitter kocsija nyerte el a zsűri első díját. A millenniumi kiállításon is sikerrel szerepeltek a gyár termékei. A gyár tulajdonosa minőségi munkájának elismeréséül megkapta a császári és királyi udvari kocsiszállítói címet.

31 1890-ben a gyár teljes berendezését kicserélték, s a kor technikai színvonalának megfelelő gőzgépekkel szerelték fel. A forgalom növekedését bizonyítja, hogy az 1890-es évektől Budapesten is raktárt béreltek. A raktáron félkész kocsikat is tároltak, s ezeket a megrendelő igényei szerint alakították. Foglalkoztak javítással és felújítással is. A tulajdonos jó kereskedői érzékére utal, hogy szükség esetén részletfizetést is engedélyezett.

32 A gyár a századforduló után sem sorvadt el, sőt tovább bővült az 1910-es években 150—160 embert foglalkoztatott. Évi termelése ekkor 350—400 kocsi volt.

33 Vác gazdasági életének egyensúlyát az 1880-as években a korábbiakban részletesen ismertetett filoxérajárvány felborította. A lakosság jelentős részének kenyeret adó szőlőskertek pár év alatt tönkrementek. Űj jövedelmi forrásokat kellett keresni. A jelentős céhes hagyományokra épülő kézműipar nem tudta kereteit olyan mértékben kitágítani, hogy felszívhatta volna a mezőgazdaságból felszabadult hatalmas tömegeket. Az országosan sok embert foglalkoztató vasútépítés sem segített a váciak gondján, mivel a Vác környéki vasútépítkezések az 1880-as évek előtt, illetve az 1890-es években zajlottak le.

34 A tömeges méreteket öltő munkanélküliség, az egyre fenyegetőbb, elkeseredettebb közhangulat, kényszerítő szükségszerűséggel követelte a város rendezését, munkaalkalom teremtését. 1887-Лэеп már robbanásig feszült volt a légkör a városban. A liberális Váczi Hírlap hetente cikkezett a tragikus helyzetről. A „Mihez fogunk?" című cikkben olvashatjuk, „...az iparosság naprólnapra pusztul a kereskedelem, a forgalmi eszközök általános fejlődése és a főváros szívó hatása miatt folyton hanyatlik. A filoxéra elpusztította a hajdan virágzó szőlőhegyeket. Miből éljen tehát a nép? Miből éljen a munkásosztály?"

35 1889-ben a helyi sajtó másik írása a probléma gyökerére is rámutat. „ ... gyárunk egy sincs, mely némileg kárpótolná a munkáshiányt. A szegény embereknek itt vidéken nem akad úgyszólván semmi említésre méltó keresetforrása."

36 A fentebb említett kényszerítő körülmények hatására az 1880-as évek második felében megindult a város rendezése. A város vezetői belátták, hogy Vácot a teljes eljelentéktelenedéstől csak a gyors nagy ütemű iparosítás mentheti meg. Ettől az időtől a város gyakran erején felüli kedvezményeket ígért az ipart telepíteni szándékozóknak. Vácott gyár alapítására kedvező feltételeket biztosított a nagy munkaerő-felesleg folytán olcsóvá vált munkaerő-kínálat, a kedvező földrajzi fekvés, Pest közelsége, a szállításra alkalmas olcsó vízi út és a vasúti összeköttetés. A XIX. század végéig a Monarchia iparpolitikája következtében Magyarországon a nagyüzemi szintű textilipar szinte alig alakult ki. Elmaradottságunkra jellemző, hogy 1880-ban Ausztriában már 177 365-en dolgoztak a textiliparban, s a felhasznált gőzgépek teljesítménye 34 000 lóerő volt, ezzel szem345