Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

Vin. A DUALIZMUS KORA VÁCON (Alföldi Vilma, Molnár Lajos) 1. A KORSZAK JELLEMZŐI • Vác kapitalista értelemben vett városiasodása korszakunkban megalapozódiik és sajátosan fejlődik. Ennek sajátosságai nemcsak a nagyipar kialakulásában (a vele együtt kiteljesedő munkásmozgalomban), a hitelélet fellendülésében és a rendezett tanácsú városi jogállásban mérhetők le; hanem abban is, hogy a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és a művelődésügyben milyen jellegzetes helyi változások jöttek létre. Mindezek statisztikai adatszerűséggel is tükröződnek a demográfiai (1. V. fej.) változásokban. Helyi sajátosság volt az, hogy a mezőgazdaság leghasznosabb ágazata — szinte az alapja — a szőlő- és bortermelés volt, és ebben a céhes kisiparosok vagy a kiskereskedők is szőlőbirtokosokként voltak érdekeltek. Amikor tehát az 1870-es és 1880-as évek filoxérajárványa fellépett: az nemcsak a kifejezetten paraszti rétegek életmódjára hatott ki, hanem a — céhes keretekből éppen kilépő — kispolgárságra is. A városi jelleg változásában a váci gyárak és kisebb üzemek meghonosodása jelentett nagyobb változást. A fejlett kézműiparral rendelkező korábbi püspöki mezőváros a századfordulóra olyan ipari várossá lett, amely egyes új iparágakban országos tekintélyre tett szert, és a helyi népesség foglalkozási szerkezetére is kihatott. Emellett kettős szívóhatás alakult ki. Egyrészt a környékről is dogoztak bejáró (ingázó) proletárok a váci üzemekben, másrészt pedig — Pest még rohamosabban iparosodó hatására — váciak is jártak dolgozni a pesti üzemekbe. (Vö. : Sárfalvi földrajzi tanulmányával.) A Vácra előnyös és hátrányos hatások összefüggtek a közlekedés (vasút) továbbfejlesztésével, de a váci hitelélet és kereskedelem kellő egyensúlyba hozására is serkentőleg hatottak. A gazdasági és társadalmi összhatások a művelődésügyben is tükröződnek. Amíg ugyanis a századfordulóig a püspöki és káptalani irányító hatást látjuk e tekintetben, addig utána — jóllehet az egyházi érdekektől nem teljesen függetlenül — a hitelélet kezébe kerül a helyi kultúrpolitika. Trag or Ignác jogász és takarékpénztári igazgató ugyanis nemcsak kölcsönöket ad a váci gyárosoknak és nagybirtokosoknak, hanem egyúttal beszervezi ezeket a Váci Múzeumi Egyesület alapító (-fizető) tagjaivá. így a helyi „finánctőke" — egészen a II. világháborúig! — a helyi politikai és a környék kultúrpolitikai irányítását is a kezében tartja. Ilyen körülmények között — ellenpólusként is — joggal foglalkozunk bővebben a váci munkásmozgalommal, amely bázis gazdasági, társadalmi és politikai érettséget mutatott fel: az I. világháború alatt ugyanúgy, mint utána a Tanácsköztársaság idején. (A szerk.)