Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

mében került sor, így az valójában nem tekinthető másnak, mint kibővített tanácsülésnek. Itt Párniczky főszolgabíró ismertette a pesti eseményeket és a megyei határozatokat, majd beszédet mondott, amelyben — tekintettel a megyében is jelentkező parasztmozgalmakra — különösen azt hangoztatta, hogy „semmiféle lázító és a dolgot másként magyarázó egyéneknek hitelt ne adjanak". Ezt követően a főszolgabíró már oszlásra akarta felszólítani a szándékosan, az igazi nyilvánosság kizárásával szervezett „népgyűlés" résztvevőit, amikor — a jegyzőkönyv előadása szerint — zászlók és zeneszó kíséretében „az előre már értésükre jutott nagyszerű történetek miatt örömtől lelkesült hazafiak és tanuló ifjúság olly nagy számban jelentek meg", hogy az elöljáróság őket a tanácsteremben fogadni nem tudta. így a városháza udvarára kellett vonulniuk, ahol a főszolgabíró most már valóban a város lakossága előtt ismételte meg a 12 pont magyarázatát, amelyet a tömeg „nagy örömriválgással" fogadott. Itt, a tényleges népgyűlésen született meg a határozat a város aznap esti ünnepi kivilágításáról. A két város hatósága az ünnepség után abban állapodott meg, hogy a főváros mintájára megszervezik az ideiglenes nemzetőrséget is.

3 A nemzetőrség március 20-án valóban megalakult, s magára vállalta az éjszakai őrjaratóikat. A diákok követelésére március 22-én — a főváros példájára — Vác iskoláiban is megszüntették a latin nyelvű oktatást. Március 30— 31-én a bécsi taktikázás, a nyugtalanító királyi leirat miatt Vácott is izgatott csoportosulások jöttek létre, amelynek hangadói a diákok voltak. Április 1-én azonban — mondja az egyik tudósítás — „megnyugtatott a királyi leirat, s nyugodt kedéllyel szétoszlánk".

4 Ezeknek az eseményeknek a tanácsi jegyzőkönyvekben semmi nyoma nincsen. Püspökvác március 31-én többek között arról tanácskozott, hogy miként fizesse ki üres pénztárából a városi szolgákat. Káptalanvác pedig nem is tartott üléseket ezekben a napokban —, vagy arról nem vezettek jegyzőkönyvet. Csak április 5-ről találunk feljegyzést arról, hogy a nemzetőrség számára ideiglenes fegyverzetről gondoskodnak. A tanács várakozó álláspontjának jó példája Nagykanizsa március 20-án kelt, hatszáz aláírással ellátott felhívása, amelyet Vácnak is megküldték. A nagykanizsaiak 12 pontja „a papi javaknak nemzeti javakká fordítását" is javasolta, tehát a püspöki-káptalani függésben levő városiban kétségtelenül érdeklődésre tarthatott számot. A jelek szerint azonban ez nem került nyilvánosságra, mert azt Püspökvác tanácsa április 11-i ülésén, azzal a megjegyzéssel, hogy az abban foglaltak teljesüléséért „ezen város közönsége is epedett", irattárba helyezték.

5 1848 mozgalmas áprilisának eseményei sodrában néhány helységben, elsősorban a kereskedelmi központokban, zsidóellenes megmozdulásokra is sor került. A betelepülő konkurrenciától tartó helyi zsidó kereskedők indítványára: április 26-án a két város elöljárósága is foglalkozott a kérdéssel, nehogy „azon szomorú eset adja elő magát, mi más városokban már megtörtént". Az értekezlet elhatározta a zsidók összeírását és az engedély nélküli betelepedés megakadályozását —, de visiszautasította a követelést, amely az engedéllyel letelepedettek eltávolítását indítványozta. A lakosság képviselőinek követelésére abban azonban engedtek, hogy a törvényesen letelepedett zsidókat az éjjeli őrségtől (vagyis az éjszakai rendőri-nemzetőri szolgálattól) tiltsák el. Ezért elrendelték, hogy az érintettek „maguk helyett pénzért más alkalmas egyént állítsanak".

6 Más természetű izgalmakat váltott ki a húsellátásnak az árszabályozás szerinti limitálása, illetve a szabad bormérés jogának követelése. Április közepén 270