Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)
Peitler Antal püspököt, hogy az egyházmegye területén élő kántorok és tanítók részére hozzon létre kegyes alapítványokból és a tanítók rendszeres befizetéseiből nyugdíjalapot. 171 A püspök a kerületi esperes (ill. a tanfelügyelők) útján 1862-ben tanítói tanácskozásokon ismertette a létesítendő nyugdíjintézet tervét. A tanítóktól és kántoroktól javadalmuk nagyságától függően a nyugdíjalap létrehozására évi 4—2—1 forintot kért. A nyugdíj intézeti tagságot belépéskor életkortól függően 40—20—10 forint lefizetésével lehetett .megvásárolni. Peitler Antal kilátásba helyezte, hogy az alaptőke javára 1000 forintot ad, és vállalta az így létrehozott tőke évi 100 forinttal való gyarapítását. 172 Az egyházmegyei tanítok szétszórtsága, vallási megosztottsága, javadalmaik különbözősége, s nem utolsósorban az alaptőke létrehozására szánt öszszeg elmaradása meghiúsította a nyugdíjintézet létrehozását. A helytartótanács 1864-ben országos katolikus elemi iskolai pénzalap létrehozását határozta el. Az ügy támogatására felhívta a püspökségek és a városok figyelmét. Peitler Antal 1865-től kezdődően évi 100 forintot adott az alap javára. Körlevelében kérte a papságot és a híveket adományok gyűjtésére. 173 Pest vármegye követe az 1839/40-es országgyűlésen meleg szavakkal szólt a „kisdedóvók" létesítése ügyében. Országos választmány felállítását javasolta. 174 Vácon az első óvodát Brunszvik Teréz szorgalmazására — Tajthy Ferenc kanonok pártfogásával — a város polgársága az 1840-es évek elején hozta létre közadományokból. A kisdedóvóban az első időben Fellner Miklós elemi iskolai tanító foglalkozott a gyermekekkel, őt követte Kun Bálint. 175 Az óvodába járó gyermekek után a szülők havi díjat fizettek, ehhez a város adott 18504>en 40 forint segélyt. 176 1852-ben Pap János kisdedóvó kérvényéből kitűnik, hogy a helybeli óvoda igen szegény állapotú, felszereléséből a szükséges eszközök hiányoznak, így minden magyarországi intézetnek csak torz képe. A tőkéje oly parányi, hogy a kamatokból még egy elfogadható termet sem lehet bérelni. A tanács 1851. május 8-án az óvoda részére 80 forintot adott. Ez képezte a kisdedóvó tanítójának fizetését. A gyermekek zöme kétéves, ezekhez nem tanító, hanem dajka szükséges, alkalmazására azonban anyagiak hiányában nincsen lehetősége. A püspök 2 hétre való tüzelőt adott, a többit a tanító „koldulta" össze. 250 forint évi fizetés megállapítását és az adó alóli mentesítését kérte. 177 Az 1852-ben a belügyminiszter utasítására összeállított egyleti kimutatásban többek mellett az óvodaegylet is szerepelt, megfelelő alapítványi tőkével és alapszabállyal. 178 A szolgabíró utasítására feloszlatták a nő- és kisdedóvó egyletet, alaptőkéjét beolvasztották a városi kórház tőkéjébe. 179 Ezzel az óvoda is megszűnt. Az 1860-as évek elején többen próbálkoztak óvoda létesítésével. Németh Antal kérését a tanács 1863-ban, 180 Árvay Józsefét 1864-ben utasította el. 181 Pajor Ferenc a kisdedóvó bizottmány" elnöke 1866-ban műkedvelő színielőadást szervezett, többen óvodai célra segélyt kértek, és gyűjtést végeztek. 182 Az óvoda 1866-ban már működött, a kisdedóvó Magvasi Pál volt. 183 ••'•'.-. 314
