Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

7. A KÖZIGAZGATÁS Az abszolutizmus (korában csak részben folytatódik az igazgatási szervezet átalakulásának az a folyamata, amely a felvilágosodás szellemében és a reformkorban (1. az 1848 előtti korszak 7. fejezetét) gyökeres átalakulásokat hozott. Sőt a szabadságharc leverése utáni önkényuralom centralizációja még azt a tendenciát is igyekezett meggátolni, amely a város önkormányzatában aránylagos önállóságot jelentett. Aránylagos önállóság volt korábban pl. az, hogy a püspök-földesúri jelölés alapján — néha annak megtagadásával — választották a vezetőket (bíró, főjegyző). Az abszolutizmus a választás helyett a kinevezést vezette be, illetve folytatta a reformkori tanácstag-kijelölésből is ismert gyakorlatot. Enné! is szembetűnőbb változást jelentett az, hogy az abszolutisztikus rendelkezésekkel nem lehetett úgy „perlekedni", mint az uradalmi (földesúri) utasításokkal. — Mivel az abszolutizmus idején két átmeneti állapot (a Geringer- és Schmerling-féle provizórium) volt, csak további összehasonlító kutatásokíkal lehetne teljes bizonyossággal megállapítani — Váccal kapcsolatban is — az egyes tisztségek és testületek megváltozott szerepkörét. Vácon a vezetésben jelentősebb változás volt az, hogy a polgármester a korábbi exbírói tanácstagi rangjából előretört, sőt a bírói tisztség elé került. Ehhez kapcsolódott lényeges változásként az is, hogy az úrbériséggel kapcsolatos perek folytatódtak, majd az úrbéri pátens értelmében be is fejeződtek. Ennek megfelelően a földesúri kisebb haszonvételek bérlete helyébe állami terhek kerültek. Így az adóügyben és a pénzügyi igazgatásban is átalakulások figyelhetők meg. Végül foglalkoznunk kell Vác közigazgatásának egységesítésével, mivel oly hosszú idő elteltével 1859-ben egyesült Püspökvác és Káptalanvác. Ezzel nemcsak a mesterkélt ikervárosi kettéosztottság szűnt meg, hanem az állandóan vitatott gazdasági részaránykérdés is eltűnt. Vác történeténél nem foglalhatunk állást azokban az eltérő nézőpontból is eredő vitákban, amelyek a mezővárosi jogállás különbözőségeivel és változásaival foglalkoznak. Az 1848 előtti hét-nyolc évtized változásait ismerve túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Vác — főleg Püspökvác — előnyösebb önkormányzati és öngazdálkodási státust ért el, mint az ún. privilegizált mezővárosok nagyobb része.

184 Vác ugyanis csak — a korrupcióból is eredő — adósságai miatt nem, vált szabad királyi várossá а XVIII. század végén, amint az a fentiekből (előző korszak VII. fejezet, 2. pont) kiderül. Püspökvác 1836-tól, illetve 1840-től rendezett tanácsú város lett, noha a püspöki uradalom vitatni akarta azt. Ilyen előzmények után tárgyaljuk — minden részletre nem kitérj eszkedően — a következőkben Vác közigazgatásának 1849—'1867 közti történetét. — Azt is előre kell jeleznünk, hogy az abszolutizmus közigazgatási reformtörekvéseit, illetve kísérleteit nem tudjuk (terjedelmi korlátok miatt) részletezni. Ezek: az 1849. március 4-i birodalmi alkotmány 33., illetve 34. §, az 1849. március 17-i ideiglenes községi pátens, az 1849. október 17-i ideiglenes közigazgatási szervezet, valamint annak október 24-i végrehajtási utasítása, Bach belügyminiszter 1850. szeptember 13-i közigazgatási szervezete, az 1851. augusztus 18-i (sz. kir. és rendezett tanácsú) városi és községi igazgatási utasítás, az 1851. december 31-i községi pátens, illetve a vonatkozó kabineti irat, az 1852. január 15-i belügyminiszteri rendelet, az 1853. január 19-i rendelet, az 1853. június 19-i hirdetmény és az 1859. április 24-i új községi törvény. Mindezekben a helyi igazgatás átszervezésére — részben a helyi pénzügyi stb. szervezetre — vonatkozó olyan rendelkezések 315