Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

alakítottak ki. Az imatermet a nappali órákban tanteremként használták. Az önálló tanító megjelenésekor az épületben újabb lakást létesítettek.

101 A magyarországi gyülekezetek és a külföldi — főként német — protestáns egyházak rendszeres anyagi támogatásával az 1850-es években 2600 forint tőkére tett szert az egyházközség. Az egyháztanács a főszolgabíró engedélyével 1850—55 között többször gyűjtött adományokat az egyház felsegítésére. Adósságaikat végül is 1863-ban teljesen kifizették.

102 1857-ben a középvárosi katolikus plébánia megtagadta temetője használatát. A város az evangélikusok részére 400 négyszögöl telket jelölt ki temetőnek a Szent Mihály-dűlőben. 1865. január 20-án az egyházközség tanácsa az 1790/91. évi 26. tc.-re hivatkozva — az úrbéri kérdések rendezetlensége miatt — a püspöktől, a káptalantól és a várostól 500 négyszögöl területet kért templom, paplak és iskola építésére. Pest vármegye engedélyével a város 1866. február 26-án a kért telket az ekkor 500 lelket számláló magyar, német és szlovák ajkú evangélikus egyházközségnek kij elölte.

103 Az épületegyüttesből a templom tervét Kempe Ede építész készítette el, és a kivitelezést 18 000 forint költségvetéssel Cacciári Alajos építőmester vállalta. Az evangélikus templom alapkövét — a mai helyén —1866. május 22-én ünnepélyes keretek között tették le. Az építéshez szükséges tőkének csak egy része, 11 800 forint állt rendelkezésre. Az adományok gyűjtését Káldy Miklós legendi földbirtokos 4500 forint készpénz és három harang árának kifizetésére tett adományával kezdték meg. A gyülekezet tagjai további 2659 forinttal járultak hozzá az építés költségeihez. Latinak Rudolf felvidéki bányabáró 25 mázsa nyersvasat adott a templomtorony vázának elkészítéséhez.

104 Az építés támogatására „Rajzok a magyar protestantizmus történetéből" című kiadványt jelentették meg.

105 A templom 1868 júliusában készült el, amit dr. Székács József superintendans szentelt fel november 22-én.

10G • • $ A járási főszolgabíró 1851. október 29-én utasította Neumann Adolf rabbit és Grósz Lipót zsidóbírót, valamint a hitközség elöljáróit, hogy készítsenek kimutatást az izraelitákról. Az összeírás kiterjedt a váci járásban levő minden olyan településre is, ahol zsidók éltek és a váci rabbi gondozása alatt álltak. A váci hitközségnek az összeírás szerint 19 településen volt fiókegyháza és a domonyival volt határos.

107 A város a vármegye utasítására jegyzékbe foglalta a hitközség elöljáróit és a rabbit, megbízhatóságukat pedig igazolta.

108 A tanács 1852 januárjában a városba betelepült zsidó családok letelepedési díját felemelte és 10 forintban állapította meg.

i09

A letelepedett családok és a hitközség türelmi adót fizettek a városnak. A türelmi adó begyűjtését a hitközség és a zsidóbíró végezte, az ellenőrzésért Pencz József tanácsos felelt.

110 1853. január 15-én a hitközség elöljárói a főszolgabírótól zsinagóga építéséhez kérték engedélyt. A zsinagóga építéséhez szükséges tőkét a zsinagógai üléshelyek eladásával és adományok gyűjtésével biztosították.

111 Párniczky Ede főszolgabíró 1853-ban, az elemi iskola létesítési tervével együtt Pest vármegyének felterjesztette a templom építési tervét is jóváhagyás végett. A zsinagóga építésének ügyét a város által kijelölt Neumann Izsák zsidóbíró fogta össze és gondoskodott a rabbi eltartását szolgáló adók begyűjtéséről is.

112 A városban működő zsidóbírói intézmény megszüntetését, az izraelita hitközségi önkormányzat jogainak biztosítását a vármegyével 303