Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)
kat vezetett be. A IX. Rus pápa 1846. évi enciklikája alapján a püspök elrendelte, hogy az egyházmegye valamennyi papja rendszeres lelkigyakorlaton vegyen részt. A lelkigyakorlatok helyéül a püspöki papnevelőt, gyóntatóknak a váci kanonokokat és a két plébánost jelölte ki. 82 A korabeli újságok a váci lelkigyakorlatok jelentőségét és célját illetően megállapították, hogy az „egyházmegye a tettleges regeneratio stádiumában áll", vagyis a papi fegyelem megszilárdulása jó úton haladt. Az 1850. évi esztergomi püspöki konferencia határozata szerint a püspök a lelkigyakorlatok után 1853-tól a papi vizsga újbóli letételét követelte. 83 A lelkigyakorlatok tartását kiterjesztették a gimnáziumi növendékekre is. A püspök körlevélben szabályozta a gyónás, áldozás és más egyházi szertartás rendjét is. 84 Az egyházmegyei papképzést a megváltozott igényeikhez és követelményekhez igazította 1852-ben kiadott rendeletével. A képzési időt háromról négy évre növelte, a papnevelde élére pedig új igazgatót és tanárokat nevezett ki. 85 Kidolgozta a plébániák, az esperességek és főesperességek irányításának és ellenőrzésének — az addigiaktól eltérő — korszerűbb módszerét. 86 A váci plébániákat 1855-ben ellenőrizte (visitatio). A váci egyházmegye területén élő katolikus lakosság lélekszámának növekedése és a határának módosítása az 1850-es években szükségessé tette az egyházmegye kerületi beosztása rendjének megváltoztatását. 87 Roskoványi püspök 1851-ben a két váci plébániát kivonta a székesegyházi esperesi kerület joghatósága alól és közvetlenül a székesegyházi főesperes ellenőrzése és irányítása alá helyezte. 88 A fegyencek között végzett papi teendőket első időben a felsővárosi plébánia látta el. 1857-től a fegyházban a plébániától független, önálló katolikus lelkészséget szerveztek. Ettől az időtől kezdve a református és evangélikus lelkészek is láttak el szolgálatot a fegyházban. 89 Roskoványi Ágoston püspök 1852-ben elrendelte a püspöki hivatalhoz érkezett valamennyi levél iktatását, és a püspöki levéltár kútfők szerinti rendezését. Az irattári anyagot kútfők szerint 90 csoportba rendezve helyezték el. 90 Bach Sándor birodalmi belügyminiszter a piarista rend 1848/49-es forradalmi eseményekben tanúsított „rebeliis" magatartása miatt 1850. január 21-én kiadott rendelejével megtiltotta az utánpótlást biztosító újoncok (novíciusok) felvételét. 91 A rendi utánpótlás elmaradása több gimnázium rendeletben előírt kiépítését — Vác is ezek közé tartozott — megakadályozta. Szcitovszky hercegprímás (a magyarországi szerzetesrendek vizitátora) a kormány engedélyével 1852. szeptember l-re káptalant hirdetett Vácra. A káptalan új rendfőnököt választott, előbb Gruber György, majd Nagy Péter személyében. Ezzel egyidőben a káptalanból és a rendből kizárták azokat a rendtagokat, akik részesei voltak a forradalmi eseményeknek; a váci és pesti házak zendülésének. 92 A rend még 1852-ben visszakapta újoncfelvevő jogát. 1853-ban újabb káptalant hívták össze a váci házba. A káptalan szigorú rendszabályokat hozott és meghatározta az újoncok felvételének rendjét, fegyelmét és a Rómában székelő rendi generálissal való kapcsolattartás módját. 93 A rendszabályok kihirdetésével a tanítórend és a váci szerzetesház vizitáció ja befejeződött, a rend visszanyerte — az addig erősen korlátozott — cselekvési képességét. Vácon a rend új központi újoncnevelője 1852 októberében nyílt meg öt növendék felvételével és elhelyezésével. Az újoncok egy évet — próbaév — töltöttek Vácon és annak letelte után egyszerű szerzetesi fogadalmat tettek, majd tanulmányaikat — gimnáziumban vagy teológiai tanfolyamon — más rendházakban 306
