Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

iparszabadság bevezetése után a növekedés üteme fokozódott azzal a különbséggel, hogy az újabb iparűzők nagy része már a mezőgazdaságból frissen kikerülvén nem mindig volt szakképzett. Nem csökken a vidéki mesterek létszáma sem, annak ellenére, hogy a helybeli céhbe való felvétel immár akadálytalan volt. Ennek egyik oka az volt, hogy nem helybeli céhbe jelentkező mester esetenként mentesült a remeklési kötelezettség alól, vagy pedig másutt enyhébb feltételek mellett kellett teljesítenie. Mikor azonban egy, addig pesti céhbe tartozó kordoványos átjelentkezett a Püspökvác fennhatósága alá tartozó magyar tímárcéhbe, Pruner Antal céhbiztos remeklésre kötelezte. Hasonlóan járt el a városi tanács megbízottja a remeklést megtagadó, majd az aszódi céhbe jelentkezett kőművesmesterrel, mikor a tanács előtt bepanaszolta, miszerint: „... a helybeli kőműves céhtől különválva áll, önmaga személyében külön céhet képez, természetesen mint aszódi fiókmester semmi céhbeli kötelességet nem teljesít..." Legényei és inasai minden szabályt áthágva új épületek építésére társulnak, s az építkezést a „városi építészeti bizottmánynak" be sem jelentik. Mesterük iskola nélkül felszabadítja őket, s ezzel rossz példát mutat.

42 3.2. A CÉHLEGÉNYEK ÉS KONTÁROK KÜZDELME A CÉHES KÖTÖTTSÉGEK ELLEN A céhlegények már igen korán szövetkeztek a mesterek elnyomása ellen, és ún. legénycéheket alkottak. A sorozatos tiltások ellenére — a korábban céhlevelet is szerzett társulások szívósan küdöttek szervezeteik fennmaradásáért. Vácott 1816-ban alakult meg a molnárlegények céhe, a három évvel korábbi tiltó rendelet ellenére. A legényeéhek megszüntetését ismételten kimondó rendelet kiadásának évében végül is a földesúr megszüntette s a legényeket a mesterek céhébe kényszerítette. Az 1851-es utasítás ismét lehetővé tette a legénytársaságok felújítását. A váci harminc-egynéhány malomban dolgozó számos legény azonnal panaszt nyújt be a püspökvárosi tanácshoz, miszerint céhük megsemmisítésekor a céhmesterek a legénypénztárt tartalmazó ládájukat elvették. A megyefőnökig eljutnak igazságuk védelmében, aki az ügyben a céhbiztos, 2 tanácsos és egy csendőr kiküldésével vizsgálatot rendel el. Ennek befejezése után sem történik semmi, mire a legények sztrájkba lépnek. Végül 104 forintjukat visszakapják, de a legényeket továbbra sem engedik működni.

43 A molnárlegények céhének küzdelme továbbra sem kerül le a püspökrészi tanács üléseinek napirendjéről. A molnárcéh első céhmestere az 1851. július 6-án tartott céhgyűlésen, tehát 5 hónappal az ideiglenes iparutasítás hatálybalépte után, hét molnárlegényt utasít ki 1 évre önhatalmúlag a városból, és büntet 20 pengőre mindenkit, aki őket felfogadni merészeli. Az indoklás szerint a büntetés a legénységet izgató, a céhet becsmérlő kijelentésekért járt, ez utóbbi vétségért Ferenczi György „ ... a váci Duna hátán lévő valamelyik malomban legyen köteles 1 évig büntetésből legénynek lenni".

44 Az előbbi eset mintául szolgált 1853-ban Cseri József molnárlegény elleni eljárásra. Ekkor Vohl Jakab molnárcéhmester (egyébként káptalanváci választópolgár, később bíró) a legényt lopással vádolván a főszolgabíróhoz írt folyamodványban megállapítja: „...a céhtestület erköltsi állását veszélyeztető mé297