Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

telyt — nem csak közülünk, de a városban sem látjuk meghagy hatónak". A főszolgabíró Réty polgármestert utasítja, vizsgálja felül az ügyet, s Serédy Károly céhbiztos ezzel kapcsolatos eljárását. A polgármester jelentése sajátságos helyzetet tár fel: a legények fizetségül a malomvám hetedét kapják lisztben. Ezáltal a molnárok a városi közönséget is megkárosítják, hiszen legényeiket érdekeltté teszik, hogy minél nagyobb őrlési díjat húzzanak ki, az őröltetőkből. A lisztben történő fizetés módja mesterenként változó, van úgy, hogy a legény maga kiveheti, így, mivel ott kenyeret nem süthet, kénytelen onnan szinte kilopni. A polgármester a céhet kötelezi a legények pénzbeli fizetésére.

45 Az 1860-as években a céhek bomlása idején a legények létszáma növekedett, így igény volt minden foglalkozású legényt összefogó általános egyletekre, melyek a tőkés—bérmunkás viszony kialakulásával általános munkásegyletekké alakultak. Eleinte csupán gazdasági érdekeik védelmében. 3.3. A TŐKÉS HASZONBÉRLETEK, MINT A KÉSŐBBI JELENTŐSEBB IPARVÁLLALATOK KEZDETEI Az abszolutizmus első éveiben meglehetős a bizonytalanság az iparok szabad űzésénék kérdésében. A városokba özönlő zsidóság számára a legkönnyebben elérhető, legkisebb befektetést igénylő pálinka- és eoetfőzés válik a legkedveltebbé. Az iparszabadság egyik elsődleges intézkedése volt a bor, sör és szesz szabad gyártásának engedélyezése, s azok nagybani és kicsinybeni árusíthatása. Ez a kisebb szeszgyárak számára óriási fellendülést jelentett, hiszen kimérőikben, kocsmáikban a volt földesúrénál jóval olcsóbb és valószínűleg jobb készítményeiket kezdték árulni. Vácon leghamarabb a sörgyártás lendült fel. A város már igen korán bérelte a sörházat és a sörfőzési jogot (korábban, mint ún. kisebb királyi haszonvételt). A sör ebben az időben elsősorban a városi polgárság kedvelt itala volt, hiszen a parasztok inkább a bort kedvelték, így a sörfőzési joghoz a nagybirtokosok is kevésbé ragaszkodtak. A sörgyártás jövedelmezőségét fokozta az is, hogy a városban folytonosan nagy létszámú katonaság állomásozott, akik, mivel a bor ára lényegesen magasabb volt, jelentős fogyasztóknak bizonyultak. A püspökváci sörházat már évek óta bérlő Neumann Izsák izraelita — 1852-ben a megyefőnökig is elmenve kérelmével — a verőcei uradalmi sörház és a mészárszékek bérlete mellett haszonbérbe vette a káptalanrészi sörházat is, bár ez az egyedáruság általában tilos volt. Ugyanebben az évben a Pest városi kereskedelmi társulat panasszal fordul a kerületi főnökhöz, amiért a váras а táblaélesztő árulási egyedáruságot Neumann Izsák „sörélesztő árusnak" adta három évre. Neumann jelentős vállalkozói tevékenységét mutatja, hogy az alvállalkozókat is foglalkoztatott; akik közül Schubert Lázár négy évvel később már Krausz Henrik nevű társával 6 évre előre bérli az angol szárítókkal és kazánokkal korszerűsített sörházat.

46 A városi hatóságok engedékenységét magyarázza, hogy Neumann a haszonbérlet elnyerése idején a pénzszűkében levő pénztárnak 6%-os kamatra 2000 forintot kölcsönzött. A Neumann család nevéhez fűződik az 1862-ben alapított ecetgyár és szeszfőzde, majd a csomagolás célját szolgáló tevékenységből kifejlődött szalmahüvely- és szalmatokgyár. Az ecetgyár alapját feltehetőleg a Neumannok korábbi sörházbérletei idején előállított sörecet- és sörélesztőgyártás vetette meg. 1864-ben Strausz Emil sörház-haszonbérlő a tanácshoz folyamodik panaszával, amiért Blasz Gyula ecetgyáros nem tőle veszi a sörecet298