Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

sárról jövet kővel dobáltak meg. A váci országos vásár előtti napon maga Szeles Mihály alispán ment ki Vácra tárgyalni a főszolgabíróval és a pártve­zérekkel, majd a vásár idején is a városban maradt, ahol ezúttal rendbontás nem történt. Egy hét elteltével már a váci rendőrkapitány is jelentést kényszerült tenni a főszolgabíró útján „az utcákon randalírozó és a papságot káromló balközép­pártiak atrocitásairól". A főszolgabíró véleménye szerint a városi közegek pártemberek lévén részrehajlók, s különben is „... azon veszélyes hír van el­terjedve a nép közt, hogy a mostani kivételes állapotban mindent szabad el­követni, mert nincs bíró, nincs törvény". 14 A főszolgabíró szigorítja a biztonsági intézkedéseket, megerősíti a csend­őrséget, és egy-egy városi tanácsost délután 6 órától éjfél utánig őrjáratra ren­del ki. Minden hiába, a kortesbortól is feltüzelt tömegből az őrjáratra pisztoly­lövést adnak le, a megyefőnök december 2-án fél század lovasságot küld a helyszínre. 15 Az 1865. október 8-án és 29-én történt „zavargások, kártételek s vérengzések" kivizsgálására a helyszínre érkezik a megyei tiszti főügyész és a törvényszéki elnök. A 11 napig tartó vizsgálat a következők bűnösségét álla­pította meg: Baján János, Joó András, Pap Szabó Mihály, Super Kurdi Pál, Fújó Víg Pál, Csepregi Sándor. Az őrjáratra a lövést Kiss Pál kisváci paraszt­legény adta le. öreg Oroszki Istvánt letartóztatták, a megyei központi börtönbe szállították. 16 A választások 1865. december első napjaiban fejeződtek be, Vácon Podma­niczky Ármin megválasztása végül csendben ment végbe. Az országgyűlésen a jelöltek túlnyomó többsége a kiegyezés szükségessége mellett érvelt. Az 1866. június 16-án kezdődött porosz—osztrák—olasz háború miatt az országgyűlést elnapolják, majd az osztrák vereség után meggyorsulnak az egyezkedési tár­gyalások. 1867. február 17-én kinevezik a magyar kormányt, majd törvénybe foglalja az országgyűlés a kiegyezést. 2. AZ ÜRBÉRI PÁTENS VÉGREHAJTÁSA, A MEZŐGAZDASÁGBÓL ÉLŐK HELYZETE, MOZGALMAIK A forradalom és szabadságharc leverése után négy évvel, már>az önkény­uralom kormányszerveinek hatáskörében került sor a jobbágyfelszabadítás visszavonhatatlan vívmányainak megerősítésére. Az 1853. március 2-án megje­lent úrbéri pátens (nyílt parancs), bár nem változtatott az 1848nas törvények által megfogalmazott alapelveken, végrehajtását az udvarhű nagybirtok érde­kei a volt jobbágyok hátrányára befolyásolták. Az osztrák polgári jogrend szellemében fogant pátens rendelkezett az örökváltságos községek kártérítésé­ről is. A felszabadulásnak ezt a módját elsősorban azok a tehetősebb mezővá­rosok, kereskedelmi és ipari települések — amelyek sorába Vác is tartozott — tudták végigjárni. Az ilyen polgárosodó települések lakossága csak a jogi meg­ítélés síkján vonható egy szintre a paraszt eredetű majorsági zsellérekkel — elegendő pénztőkével rendelkezve egy összegben is meg tudta váltani feudá­lis jellegű pénzdíját. 17 Az úrbériségről 1852-ben készült jelentésében a városi hatóság megjegyzi, hogy Káptalan- és Püspökvác „emberemlékezet óta az úrbéri bánásmód alól 292

Next

/
Oldalképek
Tartalom