Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

gásban menjen tovább az élet, a pártok nagy erővel folytatták tovább a pártépítési munkát. A legnagyobb politikai erőt továbbra is a kommunista párt képviselte, amely a város életében is a leghaladóbb, legnagyobb erőt jelentette. 1945 végén, novemberben zajlottak le az országgyűlési képviselő-választások. Ez az esemény valamennyi párt cselekvésének homlokterébe került. A kommunista párt és szociáldemokrata párt közös listán indult. Az összes szavazatok 30%-at nyerték el. Vácot a Nemzetgyűlésben Madarász László földmunkás képviselte. A létrejött baloldali blokk sikeresen verte vissza a reakció meg-megújuló ellentámadását, és sikeresen hajtotta végre az államgépezet megtisztítását.

278 A városért a legtöbbet a kommunista párt tette. A városfejlesztés érdekében ez a párt dolgozott ki hosszú távú programot, amelyet 1946-ban „Az MKP váci szervezetének várospolitikai programja" címmel jelentetett meg. Egyértelműen leszögezték a bevezető írásban: „... a várospolitikának is a dolgozók érdekét kell szolgálni. A várospolitika minden célkitűzésének és alkotásainak a dolgozók gazdasági, kulturális és szociális felemelkedését kell célozni! A felszabadulás utáni hónapokban, majd az infláció idején tervezett és tervszerű várospolitikáról alig lehetett beszélni. Az élet megindításának legsürgősebb újjáépítési, közellátási és más problémáknak a megoldása nem engedett időt arra, hogy hosszabb időre előrelátó, tervszerű program alapján folyjék a várospolitika. Az infláció még külön is lehetetlenné tette ezt... A városok demokratikus vezetői, az új demokratikus összetételű Nemzeti Bizottság és Képviselő-testület a többi népi bizottsággal karöltve végezték el ezt a hatalmas munkát. A Magyar Kommunista Párt váci szervezete a város lakóinak a város fejlődése érdekeit szem előtt tartva, az alábbi várospolitikai tervet készítette Vác városa részére. Ez a terv nem légvárakat, megvalósíthatatlan ábrándokat kerget, hanem a mindennapi élet körülményeit figyelembe véve ősrégi városunkat, a haladás, a demokrácia útján akarja vezetni a boldogabb jövő felé." A tervezet a közellátást, az újjáépítést, a városfejlesztést, az ipar és mezőgazdaság fejlesztését, a kultúrpolitikát, a közegészségügyet, a szociálpolitikát, a közlekedés- és idegenforgalmat és a háztartási gazdaságokat veszi számba. A párt reálisan mérte fel a helyzetet. A várost — szerencsére — nem nagyon sújtotta a háború pusztítása, így „tekintetünket egy kissé előre vethetjük, s az újjáépítéssel kapcsolatos munkákat — az elmúlt rendszerben elmulasztott — eljövendő nagy városrendészeti és építészeti tervek megindítására használjuk fel...". Többek közt szól a terv arról, hogy a háború miatt abbamaradt építkezéseket a legnagyobb eréllyel kell szorgalmazni ; meg kell kezdeni a közvilágítás azonnali helyreállítását, amely elsősorban a Deákváron szükséges, mert „eddig mostohagyerekként kezelték és... mindenféle közművel (világítás, víz, csatorna) való ellátása múlhatatlanul szükséges". „Életbevágóan fontos" az aránytalanul és igazságtalanul megállapított magas villanyáram díjtételeinek megváltoztatása. Szorgalmazták az újpesti Phőbusz Rt. államosítását és a Városi Villamosműveknek: azt a tervét, amely szerint Kösd, Vácrátót, Váchartyán, valamint Diósjenő és környékét váci villamos árammal lássák el. A tervezet számba vette a legsürgősebben végrehajtandó újjáépítési feladatokat: a szegényház átalakításának befejezését, a Deákvári napközi otthon rendbehozatalát, két bölcsőde felállítását, hogy gondoskodjanak a dolgozó anyák gyermekeiről munkaidőben; mentőautó beszerzését és azonnali üzembe helyezését; a kórház hiányzó felszereléseinek beszerzését; a Duna-parti sétány újjáépítését és annak a fegyházig való meghosszabbítását; a Jókai, az Ambró utcák, valamint a Deákvári főút és 558