Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

suthot és Garibaldit éltetve vonult az állomás felé. Miután a feloszlatási parancsra a tömeg a Szózat eléneklésével válaszolt — a lovas csendőrök kivont karddal és a vadászezred katonái szuronyt szegezve rontottak rájuk. A tüntetők közül 16-ot a helyszínen letartózattak (közük 4 könnyebb sebet kapott), 4 súlyos sebesült gyógyulása után került a bíróság elé. A vizsgálat során elsőrendű vádlottá minősítették „nemes" Kollonicz László szigorló orvost. Két sebészsegéd társán kívül a többi gyanúsított iparos- és kereskedősegéd volt.

7 Drágfy Sándor a választás másnapján — utalva a lejátszódott véres eseményekre is — a város közönségéhez intézett levelében „... a választásnak szabad és törvényes nyilatkozhatását az idő rövidségből elsietett lépésbe ütközőnek ..." tekintve, jogérzetére hivatkozva megválasztását nem fogadja el.

8 A Pest megyei bizottmánynak a politikai helyzet alapkérdéseiben országosan példamutató radikális álláspontja volt. Megalakulása másnapján Vay Miklós kancellárihoz intézett nyílt levelében a 48-as alkotmány visszaállítását követelték. Visszahelyezték jogaikba az önkényuralom idején foglalkozásuktól eltiltott ügyvédeket, elrendelték a polgárőrség szervezését és erre hivatkozva tiltakoztak a császári rendőrség Vácra való összpontosítása ellen is.

9 Schmerling leiratában követelte, hogy az „anarchisztikus" megyebizottmányokat oszlassák fel és a felségáruló száműzötteket — jóllehet 1861. január 7-én amnesztiát hirdettek számukra — zárják ki. Ennek ellenére választotta képviselőnek 1861-ben Vác városa az emigrációból hazatért Hajnik Pált. Az ellenállás helyett a Deák által meghirdetett passzivitás évei következtek. A megritkuló megmozdulások a népi tömegekre és diákokra korlátozódtak. Július közepén egy, a fegyházból szökési kísérlet miatt agyonlőtt fegyenc halála, majd nemzeti dalok éneklése miatt vasra vert diákok kaszárnyafogsága keltett Vácon felháborodást.

10 Az ötvenes évekbelieknél is elszigeteltebb volt a korszak utolsó nemzeti összeesküvése a Nedeczky—Almássy-féle szervezkedés, melynek szálai Vácra is elvezettek. Az emigrációval kapcsolatban álló személyeknél besúgás alapján tartott házkutatás során Zambelly Lajos a Vácra internált volt huszár ezredes raktárában 4 láda fegyvert találtak. Másnap 1863. március 19-én ismét 5 láda fegyver érkezett Bécsből, s ekkor a letartóztatottak már vallottak.

11 A hatvanas évek közepére a nemzetiségi törekvésektől és a fellendülő paraszti tömegmozgalmaktól való félelem a magyar uralkodó osztályt a Bécscsel történő alku felé hajtotta. 1865. április 16-án jelenik meg a Pesti Naplóban Deák híres „Húsvéti cikke", mely felvázolta a 48-as közjogi alap feladását a külpolitikai bonyodalmak miatt is megegyezésre hajló Béccsel. Ennek feltételeként az év decemberére összehívták az országgyűlést. 1865 ősze a követválasztási botrányok időszaka volt Vácon is. 1865. október elsején báró Podmaniczky Ármin Deák-párti követ jelölt korteseivel végigvonult a városon, ahol is a Lövöldénél összegyűlt tömegben hívei és az ellenpártiak között verekedésre került sor, egymást kővel hajigálták. A városi hajdúk és őrök Regele Károly városi kapitány egyetértésével ezalatt az ellenpárt falragaszait, zászlóit leszaggatták, a lakosokat Podmaniczky jelvényeinek hordására- kényszerítették.

12 A két liberális csoport versengése ezzel nem ért véget. Egy hét múlva Drágfy Sándor balközéppárti jelöltet korteskörútjárói hívei lovakon és kocsikon zeneszóval, éljenzés közepette Kisvácig kísérték, ahol a Kőkapunál öszszetűztek az őket kövekkel dobáló ellentáborral. A Podmaniczky-rajongók ezután sorra betörték az ellentáborba tartozó kisváci lakosok ablakait.

13 Még másnap is folytatódott a „küzdelem", három Drágfy-párti mesterembert a vá291