Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

Vácon az öreg Nóvák szabómesternél dolgozott néhány hétig, akit csupán e tény miatt négy csendőr elvitt a lakásáról, majd hónapokkal később a Neugebaude-ban belehalt a kínzásokba.

3 Az ötvenes évek végére a Habsburg-birodalmat elszigetelt helyzetben érte a háborúval fenyegető olasz egységmozgalom fellendülése. A nehéz helyzetbe jutott önkényuralmi rendszer megingott, s az érthetően bizakodást keltett a magyar közvéleményben. Bach menesztését az eddig elnyomott elégedetlenség fellobbanása követte. 1859 őszén egymást követték a különböző emlékünnepélyek, melyek alkalmul szolgáltak a nemzeti érzések kinyilvánítására. Ekkor került sor Kisfaludy Károly hamvainak a megszüntetendő váci temetőből a Kerepesi temetőbe való átszállítására. A rendőrség az ünnepélyes átszállítást nem engedélyezte, így ahelyett a belvárosi templomban tartottak gyászmisét november 20-án.

4 1860. január 23-án Albrecht főherceg rendkívüli felhatalmazást kap a köznyugalom helyreállítására Magyarországon. Elkészül a rendőrségi 'megfigyelés alá kerülő „közismert izgatók" névsora, ennek ellenére 1860 tavaszán ismét fellángolnak a forradalmi mozgalmak. A pesti egyetemisták március 15-i tüntetésén a rendőrség fegyverét használta. Az áldozat Forinyák Géza joghallgató temetése közel 60 000 főnyi tömeg felvonulásával ment végbe. Négy nap múltán a döblingi házkutatással is megzavart lelkű Széchenyi öngyilkos lett. A hatóságok által siettetett nagycenki temetést követően az országban számos helyen — köztük Vácon is — gyászmisét tartottak. 1860. április 27-én a helybeli lakosok és céhelöljárók által kezdeményezett gyászmisén a városi tanács is részt vett, sőt Pencz Ferenc tanácsos indítványát — a városi képviselő-testület által tartandó 14 napos gyászról — a felsőbb hatóságokhoz is felterjesztik. A forradalmi hullám feltartóztatására az uralkodó 1860. október 20-án megjelenteti az 1848 előtti birodalmi szerkezet javított kiadását, az Októberi Diplomát. A semmitmondó engedményeket az ország népe dühödt tüntetéssorozattal fogadta. 1860. november elején Pest megye politikai vezetői Foton konferenciát tartanak, ahol az a radikális határozat születik, hogy az 1849-ben tisztséget viseltek foglalják el újra hivatalaikat. Az előzetes tanácskozások során megbízottakat jelölnek ki, akik a községi képviselők megválasztásánál jelen vannak.

5 Gróf Károlyi István Pest—Pilis—Solt vármegye főispánja Hajnik Pált külfctte Vácra, hogy a 8 nappal később, december 10-én Pesten tartandó közgyűlésre küldendő képviselők megválasztásánál elnököljön. A városházán délelőtt 11 órakor — a tíz évvel korábban halálra ítélt volt pesti rendőrkapitányt — a polgármester és a községi választmány közujjongással fogadta. A főispáni biztos felhívta az összegyűlt városi polgárokat, hogy kellő higgadtsággal, lehetőleg minden osztályból a közbizalmat bíró egyéneket jelöljék a megyebizottmány-választó közgyűlésre. A megválasztott képviselők egyike az a Drágfy Sándor ügyvéd volt, akit az 1846 óta viselt Püspökvác városi tanácsosi tisztségéből — forradalom alatti tevékenysége miatt — 1849. szeptember 7-én Varga Soma járási főszolgabíró felfüggesztett.

6 A nyilvános választási gyűlésen megjelent nagy tömeg számára szűknek bizonyult a városi tanácsterem, így csak azok szavazhattak, akik ott helyhez jutottak. A népgyűlést követően a megválasztottak tiszteletére fáklyásmenetet tartottak, mely spontán tüntetéssé alakult. A hatalmas emberáradat — magával sodorva a helyben állomásozó császári ezred magyar katonáit is — Kos290