Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

gondoskodott vagy törekedett gondoskodni a közüzemek fejlesztéséről, amelyhez legjobb példaként a dollárkölcsönnel kapcsolatos beruházás szolgálhat. Ami a vülamosmű fejlesztését illeti, nagyobb arányú korszerűsítésre csaik a 30-as évek elején került sor. A beruházott összeg aránylag alacsony volta — mintegy 40 ezer pengő — azonban jelzi, hogy a mű áramot már в 20-as évek elejétől nem termelt, hanem vásárolt és elosztott.

319 1943-ban pl. 2 375 765 kilowattóra áramot vásároltak. A 40-es években — részben az ipar megnövekedett igényei miatt — újabb, átfogóbb jellegű modernizálást hajtottak végre, amelyben a hálózat korszerűsítésére és bővítésére közel negyedmillió pengőt fordítottak. Ennek ellenére 1943 utolsó hónapjaiban a vülamosmű kapacitásának felső határán dolgozott, amely új megoldásokat sürgetett. A város polgármestere — személyes feladatának tekintve a kérdést — még kapcsolatait is felhasználva siettette a helyzet javítását: sikerült is a vülamosmű kapacitását a kétszeresére emelni. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a város közüzemei között a vülamosmű gazdálkodása alakult a legelőnyösebben: 1943-ban pl. 453 ezer 439 pengőért vásároltak áramot, s míg kiadásuk 666 727 pengő volt, a vülamosmű bevétele 824 988 pengőre rúgott —, így az évet 156 229 pengő nyereséggel zárták. A vülamosmű nyereségéből 105 ezer pengővel támogatta a városi háztartást.

320 A városi kölcsönök igazgatástörténeti áttekintésénél utaltunk már arra, hogy a doüárkölcsönökből teremtették meg a vízvezeték-rendszert — a vízmű építésekor közmunkát igénybe vettek. A vízmű aránylag gyorsan megépült — 1928 januárjában már termelt.

321 Az építkezés végelszámolását 1929-ben terjesztették a. képviselő-testület elé, a végösszeg 2 330 809 pengőt tett ki.

322 A 30-as években a vízmű további fejlesztésen ment keresztül — új kutakkal bővült, ezek mindegyike percenként 15 liter vizet adott. A vízmű 1943-ban 759 066 m

3 vizet termelt, napi termelése meghaladta a 2000 m

3-t. A vízmű kapacitása a 40-es években lehetővé tette, hogy a város vízellátását legalább 50 százalékos biztonsági tartalékkal fedezzék. A latkosság számára különben a vízdíjak elég nagy megterhelést jelentettek: ezek időnként a közadók összegét is meghaladták. Tudunk pl. olyan idős, munkaképtelen háztulajdonosról, akinek évi házadója 83, vízdíja 213 pengő volt. Egy másik esetben a 67 pengős hazadót 374 pengős vízdíj egészítette ki. A magas vízdíjak következménye alakította, hogy a vízmű nehezen tudta behajtani hátralékosaitól a ki nem fizetett díjakat, ez pedig gazdálkodását nehezítette.

323 Személyes jellegű epizódot jelentett, hogy a vízmű élére a város egy volt piarista tanárt — klasszika-filológus volt — állított, akinek szakmai tájékozatlanságát több ízben érte támadás. A csatornamű megteremtésének igénye már a 20-as évek elején felvetődött, azonban kisebb részmegoldásokon túl alig jutottak — ezek motivációit is a munkaalkalmak teremtésének szükségessége kísérte. Csak 1930-ban döntött úgy a város, hogy a csatornahálózat kiépítésére kölcsönt vesz fel, a nagyobb összegű beruházások azonban csak a legfontosabbnak tűnő feladatokat tudták megoldani, s technikailag nem is a legjobb módon. így pl. csak a 40-es években tudták elérni a szivattyútelep áramszolgáltatási függetlenítését, de a szennyvíz eltávolítása (alacsony vízáüás idején) az évnek majd a felében még szabad kifolyással történt. A csatornamű helyzetét pénzügyi kérdések is nehezítették — deficitét a város viselte, ez pedig ismételten pótadókivetést eredményezett. Komplikálta a helyzetet, hogy a csatornázási szabályrendelet felsőbb jóváhagyása több mint egy évtizedet késett, így jogalap hiányában a csator478