Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

nadíjat nem lehetett kivetni. A csatornamű hiánya 1943 végén 46 ezer pengőt tett ki.

324 Meglepően sokáig elhúzódott a vágóhíd kialakítása — még akkor is, amikor a váras az építkezéshez szükséges pénzügyi fedezetet már biztosította. Csupán a harmincas évek végén kezdett termelni, a 40-es években pedig kapacitásának egy része kihasználhatatlanná vált a háborús helyzettel összefüggő húshiány miatt. Ezt igazolhatja pl. az, hogy a vágóhídi díjakból befolyt összeg két év alatt közel 20 ezer pengővel csökkent, amely 31 ezer pengős deficitet eredményezett. A polgármester megoldási kísérleteit pedig az akadályozta, hogy a hűtőház tárolóképessége csekély volt.

325 A városi jéggyár gyakorlatilag csupán 1943-ban kezdett termelni, deficitje (5137 pengő) jelentéktelen volt a városgazdálkodás szempontjából.

326 A város kezelésében működő filmszínház viszont ugyanebben az évben 25 ezer pengő nyereséget hozott, amelyből a városi háztartás 18 200 pengővel részesült. Az 1943-ból rendelkezésünkre álló adatok arra utalnak, hogy a filmszínház előadásai látogatottak voltak, így az jelentős szerepet játszhatott volna Vác kulturális életében — ha műsorára nem a 40-es éveik filmtermésének zömét adó háborús, propagandisztikus filmeket tűzték volna.

327 7.10. AZ ADÓHIVATAL. — A RENDŐRSÉG, A JÁRÁSBÍRÓSÁG, A FEGYHÁZ ÉS A FOGHÁZ A Vácott és a város környékén illetékességgel bíró nem városi jellegű, de itt működő szervek között az adóhivatalról, a rendőrség váci kapitányságáról, a járásbíróságról, a fegyházról és a fogházról kívánunk röviden szólni. Ezeknek az intézményeknek a tevékenysége az adóhivatal esetében vált csupán — bizonyos értelemben — párhuzamossá a város megfelelő szakigazgatási szervének munkájával, a többi szerv közigazgatás jogi értelemben a város igazgatásától független volt, azzal csupán aktusok és ' érintkezés kapcsolta össze. Eltérően alakult e szervek illetékessége — a váci járásra kiterjedő illetékesség tiszta esetét csupán a járásbíróságnál és részben a rendőrségnél tudjuk felfedezni. Vác e szervéket — mint majd látni fogjuk — várospolitikai értelemben a rendelkezésére álló eszközökkel támogatta. A váci adóhivatal vetette ki és szedte be a járás és Vác város forgalmi, fogyasztási és egyenesadóit, illetékeit, kezelte az egyéb kincstári jövedelmeket, az állami javak jövedelmét, az árvavagy ont és a bírói letéteket. Működött első fokú pénzügyi hatóságként, így — elvileg — csupán felettes szervei: a Budapest vidéki pénzügy-igazgatóság és a pénzügy-minisztérium adhatott számára utasításokat. Ezt azonban bonyolította, hogy a helyhatósági adók kivetésében és kezelésében játszott funkciói következtében felhívásokat intézhetett hozzá a vármegye alispánja és Vác város polgármestere. Az adóhivatal e felhívásoknak — némileg szokásjogot is teremtve — eleget tett, de nyilván csak olyan értelemben, amely megfelelt a centralizált és az autonómiáknak hatáskört alig biztosító magyar pénzügyigazgatás szempontjainak. A kérdés tárgyalt időszakunkban különben inkább elvi jelentőséggel bírt csupán: a hatáskörileg szabályozatlannak tűnt helyzet konkrét összeütközésekhez alig vezetett. Az autonómiát leginlkább zavaró kérdés különben abban jelentkezett, hogy Vácott adómentességet kizárólag ez a hivatal engedélyezhetett. Az adóhivatal élén 479