Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

szas évek első felében különben a város egyre növekvő összegű kölcsönöket vett fel közmunkák céljaira, így pl. 1924-ben a Pénzintézeti Központhoz fordult egy majdnem 10 milliárd korona hitelért.

196 A közmunkák szervezésének megállapítása természetesen még nem ad választ azok szociálpolitikai kihatásaira. Nehezíti a kérdés megközelítését, hogy nem, vagy csupán hozzávetőlegesen helyes, illetve nehezen elfogadható adatokkal rendelkezünk a város munkanélküliéiről — így pontosabban azt sem tudjuk, hogy kik és milyen számban vállaltak közmunkát. Egy rendészeti, sőt államrendészeti szempontoknak megfelelni kívánó kimutatás, amelyet Hetényi Imre rendőrfőkapitány-helyettes készítetett 1936 elején, Vácott 1935-ben 709 munkanélküliről tud. Említ még a forrás 86 ínségest is.

197 így csupán általánosabb keretben, deduktív kiindulások alapján tudunk néhány összefüggést bemutatni. A közmunkák zömét általában földmunka jelentette, amelyért 2 pengő napszámbért fizettek — ez, ha egyáltalán tartott 4 hétig, egy hónapban nagyjából 50 pengő keresethez juttatta a közmunkát teljesítőt. Ez hozzávetőlegesen egyharmadát tette ki egy alacsonyabb alkalmazotti fizetésnek a harmincas évek második felében, viszont a közmunka végzése idején megfelelt kb. a törpebirtokosok jövedelmének. A közmunka szervezésével, ennek szociálpolitikai kihatásaival a város nyilván a leginkább rászorulók számára teremtett munkalehetőséget és javított átmenetileg azok helyzetén. Mindez azonban az alapvető elosztási viszonyokra hatást alig gyakorolt. A város szociálpolitikai aktusai között találunk olyat is, amely az egyetemi hallgatók megsegítésére irányult. A kiskorúakkal kapcsolatos szociálpolitika bizonyos aktusaiban különben magán viselte a másutt is feltűnő rögtönzések elemeit: az intézkedések nemhogy hatásukban, de még önmagukban sem utaltak arra, hogy egy nagyobb keretbe illeszthető elgondolás részeit képezik. Vác segélyezte a vájros óvodáit,

m más városokhoz hasonlóan gyereknyaraltatási akciót szervezett,

199 az elhagyott gyermekek gondozásának költségeit viszont előbb a megyétől kérte,

200 s csak a harmincas években igyekeztek a szükséges eszközöket saját erőből előteremteni.

201 Szervezett viszont a város a húszas évek első felében ebédakciót az iskolások részére — a napi 100 ebéd költségeit az ínségadóból beszedettek egy részéből fedezték.

202 Csak igen tág értelemben tekinthető a városi szociálpolitika részének az árvaügy, amelynek egyik legfőbb tartalmi elemét vagyonuk hatósági kezelése biztosította. A váci árvapénztár korszakunkban mindvégig — egyenlegét tekintve — aktív volt, az 1923-as esztendőt kivéve. A húszas évek második felében az árvapénztár fedezete 60 és 70 ezer pengő között mozgott, amelyet a város a helyi pénztintézeteknél gyümölcsöztetett.

203 Jelentős területe lehetett volna a város szociálpolitikájának a szó legténylqgesebb értelmében vett nyomorúságos lakáshelyzet javítása. Amit a képviselő-testület ülésén a város műszaki tanácsosa mondott, az a számszerűségek mögé világított : „... a városban az egyszobás kislakásoknak nagy része olyan kétségbeejtő rossz állapotban van, hogy a tavasszal, az olvadás megindultával ki vannak téve annak, hogy a beomló és beszakadó rozoga házak emberéletben fognak pusztítást okozni."

204 Az 1930-ból származó adatok ugyanis puszta számszerűségeikben, illetve további bontásokat kívánó kategóriáikkal önmagukban szinte alig teszik megközelíthetőekké a kérdést — a legtöbb lakást Vácott -i

i. a szoba-konyhás vagy konyharészes alkotta, szám szerint 2953-at, amikor az ö. 'es lakások száma 8563 volt. Ugyancsak meglepően magas volt a kétszobás 462