Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)
sem, mert e kérdést eddig a magyar történettudomány csupán egyéb megközelítések keretei között érintette. Egyáltalán nem kapott figyelmet a probléma szervezet- és igazgatástörténete, nem is szólva a kérdés rendkívül szerteágazó politikai vetületeitől. így a város szociálpolitikájának értékelésénél csupán a magyar történettudomány szélesebb kutatási eredményeire támaszkodva kívánunk néhány összehasonlítás lehetőségére utalni. 5.3. A SZOCIÁLPOLITIKA (KÖZÉLELMEZÉS — KÖZELLÁTÁS, KÖZMUNKÁK, GYERMEKAKCIÖK, LAKÁSÜGY, ÍNSÉGALAPOK) E fejezet bevezetésében utaltunk már arra, hogy a város többször kényszerült — szükséghelyzetben — olyan lépésekre, amelyek szociálpo litik ai jellege kétségtelen. Ugyanakkor a város adóbevételeinek (esetleg hitellehetőségeinek) tervezett felhasználásán módosítottak csupán — általában vegyes politikai visszhangot nyerve. Említést érdemel viszont hogy e szociálpolitikai jellegű döntések végrehajtásában a város vezetői az esetek többségében igen rugalmasan jártak el, nem riadva vissza egyes jogszabályok figyelmen kívül hagyásától sem. Ez történt pl. 1919—20-ban, amikor a város a megye közgyűlésének •hozzájárulását nem várva be, vett fel 4 millió koronás kölcsönt a helybeli pénzintézetektől, amelyre a város élelmezése miatt halaszthatatlanul szükség volt. 186 Határozott intézkedéssel igyekeztek enyhíteni a városban jelentkező tejhiányt. A rekvirált tej árusítására városi tejüzemet hoztak létre. 187 A kereskedelem — korabeli szóhasználattal „láncolása" — kiiktatható állomásainak ellensúlyozására alakították ki a város hatósági lisztüzemét. 188 Több tekintetben mindez megismétlődött a háborús években: hatósági úton biztosították pl. a város burgonyaszükségletét, 189 sertéshizlalási akciók és kötelező marhaigénybevételek eszközével javították a húsellátást. 190 Elsősorban a különböző sertéshizlalási akciók során kellett a város vezetésének, de különösen a polgármesternek — protekciók igénybevételével, az áttekinthetetlenné vált jogszabályok rengetegében mozogva — azt tennie, ami több fázisban távol állt a közigazgatási aktussá minősítés lehetőségétől. Jellemezheti ezt pl. az a „disznótranzakció", amikor az 1943—44-es közellátási évre biztosította a város hús- és zsírszükségletének egy részét: a 2060 sertésből 1704 db-ot Bácsalmáson és környékén, a többit Vác körzetében biztosították. 191 A váras biztosította a cukorellátás zavartalanságát, bár a fejadagok felemelése — megkísérelték — nem sikerült. 192 A sertéshizlalásnál bevált módszerek egy része került újraalkalmazásra, amikor a város tüzifaszükségletének biztosítására vállalkoztak: a magyar városok között Vác valószínűen elsőként kísérelte meg fakitermelési szerződések kötését. A különbséget az adta, hogy — a szerződést nyolc hatóságnak kellett egyenként és külön-külön jóváhagynia — ebben az esetben a város lépései nem veszítették el közigazgatási jellegüket, a sikert pedig a rendeleti jogalkotásnak nemcsak hézagai, de lehetőségei között történő lavírozás hozta meg. 193 Ugyancsak hatósági jogkörben eljárva járult hozzá a város a lábbeli-, szappan-, petróleumszükséglet előteremtéséhez. 194 Részévé vált a város szociálpolitikájának a közmunkák szervezése is: korszakunkban először 1921-ben vették igénybe, amikor ennek fedezetét több mint 350 ezer koronában állapították meg. Az összeg lehetővé tette, hogy 320 kétfogatú és 274 egyfogatú, ill. 2876 kézinapszámot végeztessenek el. 195 Ugyancsak még 192"l-ben 2 milliós közmunka igénybevételét határozta el a város. A hú461
