Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

reskedelmi Hitelintézet váci kirendeltségét is. A Váci Takarékpénztár igen sok szállal kötődött a magyar pénzügyi élethez: tagja volt a Pénzintézeti Központ­nak, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének, főügynökségét alkotta a magyar biztosításügy reprezentatív vállalkozásának. Bekapcsolódott a postafor­galomba, a bank- és takarékpénztári szolgálat minden ágával foglalkozott, részt vett parcellázások lebonyolításában is. A részvénytársaság kiemelkedő szerepet játszott a város hiteléletében. Az összes jelentősebb hiteltranzakciókat itt bo­nyolították le. A város, a helybéli ipari és kereskedelmi létesítmények zöme tartalékait itt helyezte letétbe. A lakosság jobb 'módú hányada is itt kamatoz­tatta pénzét, ide folyamodott hitelekért. Szolgálatait az agrártermelők is igénybe vették. A város vezetése többször fordult a takarékpénztárhoz gyors­kölcsönök felvétele végefl: 1923-ban pl. élelmiszer-beszerzés szükségessége adta a hitelfelvétel okát. 135 Nagyobb ipari vállalkozások finanszírozásából is kivette részét a Váci Takarékpénztár Rt. 136 A takarékpénztár korszakunkban mindvégig megőrizte tőkeerejét, s pénz­forgalmának klasszikusan merkantilista jellegét mutatja, hogy mindezt egy re­latíve alacsony alaptőkével tette. A pengő megteremtését követően a takarék­pénztár alaptőkéjét 110 500 pengőben alakították ki, amely a húszan évek vé­gére 250 ezerre nőtt, s a korszak végéig is ennyi maradt, bár a részvények cím­letét módosították. Míg a stabilizáció idején 44 200 db 2 pengő 50 filléres cím­letű részvényeü ára a 40-es években relatíve magasra szökött: 40—50 pengő egyenként 25 pengős címletű részvény tette ki az alaptőkét. A 25 pengős cím­letű részvények ára negyvenes években relatíve magasra szükött: 45—50 pengő között ingadozott, amely az osztalék nagyságából fakadt. A takarékpénztárnak a negyvenes években készült mérlegkimutatásai jelzik, hogy a tőkeerő biztosí­tásának legfőbb forrását a takarékbetétek formálták. Ez az 1942-es záráskor 1 713 492, 1943-ban pedig 2 054 937 pengő volt, amely még az inflálódás ellenére is emelkedést mutat. Míg a takarékpénztár ekkor 77 737 pengőt fizetett kamat­terhekre, a kamatjövedelmekből 213 429 pengőhöz jutott, amelyhez képest az egyéb jövedelmek elenyésző jellegűek voltak. 137 A Váci Takarékpénztár Rt.-nak a város pénz- és hiteléletében játszott sze­repe inkább Vác ipar-, mint kereskedelmi fejlődésének felelt meg, bár úgy vél­jük — annak a kérdésnek megválaszolását, hogy a kereskedelem miért nem jut­hatott nagyobb invesztíciókhoz, nem kereshetjük csupán a takarékpénztár és a kereskedelem kapcsolatrendszerében. A Váci Takarékpénztár Rt. tevékenysége mellett Vácott a hitelügy egyéb intézményei csupán kisegítő szerepet játszottak. Ez jellemezte a még 1900-ban alapított Vác és Vidéke Hitelszövetkezet működését is — tagjainak száma a harmincas évek végére megközelítette az ezret, tulajdonúkban 2125 üzletrész volt. 138 Hasonló keretek között mozgott a Váci Hangya Szövetkezet tevékeny­sége is, azzal a különbséggel, hogy hitelnyújtó funkciókat nem látott el — tag­jainak érdekvédelmét szorgalmazta, olykor külkereskedelmi értelemben is. 139 A Köztisztviselők Beszerzési Szövetkezetének és a Vasutasok Gazdasági Szövetkezetének létrehozását — mindkettőt 1922-ben alapították — a háborút követő közellátási viszonyok indokolták: mindkettő városi adókedvezményben részesült, de sajátos funkcióik következtében a város hiteléletében alig jutottak szerephez. 140

Next

/
Oldalképek
Tartalom