Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

utóbbi pedig alaptőkéjét tekintve, amely 1928-ban 100 ezer pengő volt, később pedig tovább csökkent — alig haladta meg egy családi vállalkozás kereteit. A Váci Szeszárukereskedelmi Rt. tiszta szeszt és különböző italkészitményeket forgalmazott, nagykereskedelmi jellege azonban inkább a város határain kívül vált érzékelhetővé. Vácott az Rt. tevékenységét csupán a vendéglősök itallal történő ellátása képezte, meglepően kis tételékben.

125 Megjegyezni kívánjuk, hogy Vácott az őstermelői jellegű borforgalmazás miatt ilyen értelmű nagykereskedői tevékenységre csupán korlátozottan volt lehetőség.

126 A kereskedelmi vállalkozások között sajtáos helyet foglalt el a m. kir. Posta- és Vasúti Személyzet Gyógynövény Egyesülete, amelynek tevékenységét a gyógynövények gyűjtése és azok átvétele adta. Az agrártárca és a város részéről egyaránt támogatott vállalkozás sikerét a Váci Hangya Szövetkezet

127 is előmozdította. Az egyesület — csúcspontján — évi 1 millió pengős forgalmat bonyolított le.

128 Vác kereskedelmi hálózatában egyéb nagykereskedelmi jellegű tevékenységet folytató vállalkozásról alig tudunk, a több fatelep a legegyértelműbben folytatott kiskereskedelmi tevékenységet.

129 Dach Adolf gabona- és borkereskedése pedig inkább kettős jellegű volt: egyesítette a kis- és nagykereskedés jellemzőit.

130 A patriarchális jellegű kiskereskedelem viszont kialakított néhány patinásabb jellegű vállalkozást. Ide sorolhatjuk pl. Ottó János vegyeskereskedését is, aki azonban megszerezte a városi, jegyházi és kórházi élelmezésekkel kapcsolatos előjogokat.

131 Némileg előnyösebb képet nyerhetünk Vác vendéglátással kapcsolatos intézményeiről, bár leszögezhető: a város vezetése a tulajdonát képező vendéglöket általában bérbe adta, fejlesztésükkel kevésbé törődött, bár a bérlők invesztációit megtérítette. Ez jellemezte a városközpontban található Korona vendéglő helyzetét is: pengőben megállapított évi bére 5568 pengő volt — 60 ezer pengő évi bruttó forgalom alapulvételével.

132 Hasonlóan alakult a Bukiszigeten levő csárda, a városi Nagy sörház és az ún. Pokolcsárda története is: a város ezeket is bérbe adta.

133 A városi tulajdonban levő, de bérleti rendszerben üzemeltetett vendéglők mellett természetesen voltak Vácott egyéb jellegű vendéglátóhelyek is — ezek felsorolására azonban nem vállalkozhatunk. A Fleckenstein-féle vendéglőt is csupán azért említjük, mert 1937-ben a kötőszövőgyári munkások itt tartották bérsztrájkjaikkal kapcsolatos megbeszéléseiket.

1

^ A város szórakoztató ipara — az alkalmi és helyi színházi előadások és a búcsúkhoz kapcsolódó, rendkívül alacsony színvonalú rendezvények mellett — a két mozira szűkült. A Városi Mozi helyhatósági kezelésben volt, a Kultur Mozit magánérdekeltség üzemeltette: a negyvenes években mindkettő elsőheíes műsort vetített. 4.2. A HITELÜGY A város hitelügyekkel kapcsolatos funkcióit szinte kizárólagosan az 1864ben alapított Váci Takarékpénztár Rt. hálózata gyakorolta. A takarékpénztár szervezetét a váci központ és három város környéki fiók alkotta. A takarékpénztár korszakunkban is a város legjelentősebb hitelintézete maradt, sőt a húszas években átvette a város kisebb pénz- és hitelügyi vállalkozásait, így a Vácvidéki Népbankot, a Váci Városfejlesztő Részvénytársaságot, az Alagi, Dunakeszi—Fóti Takarékpénztár Részvénytársaságot, majd 1940-ben az Ipar és Ke. 454