Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

Három hónapja immár, hogy leráztátok véres bilincseiteket, amelyeket évszázados zsarnokotok a király, hű csatlósaival, a tőkés osztályállam elnyomó uraival együtt rakott rátok. A diadalmas forradalom régi vágyatokat hozta meg. Véget vetett az ötödik éve tartó ernberöldöklésnek, és megteremtette a népek igazi hazáját, a Magyar Népköztársaságot... Munkás kezekre van szüksége a fiatal Népköztársaságnak, acélos, tetterős munkáskezekre. Hozzá kellene fogni a rombolás után az építéshez... Az országot az éhínség fenyegeti. Meddig tart még a forradalmi helye-hulya, és a munkátlanság átkozott mézeshete? Katonák, Munkások! Polgárok! Térjetek magatokhoz, nem veszitek észre, hogy gyilkosokká, öngyilkosokká váltatok?! Elpusztítjátok magzatotokat, a fiatal Magyar Népköztársaságot is. Ezt akarjátok? Ezért csináltatok forradalmat, hogy most elpusztuljatok, vagy akarjátok, hogy visszatérjenek régi uraitok, a manlicherrel és a deressel. Azt Ti nem akarjátok! Térjetek magatokhoz, vegyétek megint termelő kezetekbe a kalapácsot, a kapát, ekét és fogjatok munkához! Emeljétek fel súlyos pörölyütőiteket, azokra, akik kerülik a munkát. Az új Magyarországon herék nem élhetnek! Az új Magyarországon csak dolgos embereknek lesz ezentúl boldog, és megelégedett hazája: A váci propaganda Bizottság"

11 A Nemzeti Tanács gondjai 1919 elején napról napra súlyosbodtak. A közélelmezés kérdése szinte megoldhatatlannak látszott, az ország éhezett és fázott. A korrupció egyre fokozódott. Nem tudott lényeges javulást hozni az ún. Munkásbeszerzési Csoportok szervezése sem. A belső rend labilitása, a kedvezőtlen külpolitikai helyzet egyre nagyobb önbizalmat adott az ellenforradalom erőinek. 1919 tavaszán már nyíltan folyt a harc a reakció és a baloldal erői között. A baloldal helyzetét nehezítette a kommunista párt hiányán kívül az is, hogy a régi vezetők többsége

1 továbbra is hivatalában maradt, s saját osztályának érdékei szerint értelmezte és alkalmazta a polgári forradalom rendelkezéseit. A reakció erői, a polgári vezetők és a klérus körül csoportosultak. Ellenforradalmi agitációra a Váci Közlönyt és a szószéket használták fel. Féktelen uszításba kezdtek a kommunisták, a demokratikus intézkedések és a köztársasági eszme ellen. A földbirtokos, tőkés körök sokallták a demokratikus vívmányokat, nem látták a rendszert elég erősnek érdekeik védelmére. Nacionalista, egyesületekben, mint pl. az Országos Gazda Egyesület, a Gömbös Gyula vezette Magyar Országos Véderő Egyesület, az Ébredő Magyarok Egyesületében csoportosultak. Az Ébredő Magyarok Egyesületének Váci Csoportja 1919. január végén alakult meg. Egyesítve magában a helyi reakció erőit.

12 Kommunistaellenes programjukat legnyilvánvalóbban a „Kommunista Köztársaság" és „Mit akarnak a Bolsevikok?" с cikkekben fogalmazták meg. „Azt akarják a kommunisták, hogy senkinek se legyen vagyona, tulajdona, hanem minden az államé legyen. A kommunizmust el lehet képzelni ideig-óráig, egy kisebb közösségben, de általánosságban és állandóan úgy a termelésben, mint az elosztásban megvalósítani nem lehet... A józan ész azt következteti, hogy a magántulajdon felel meg a legjobban az ember természetének."

13 „Mit akarnak a Bolsevikok?" с cikkben már levetik az elméletieskedés álarcát, nyíltan vádaskodnak : A bolsevikok hivatalos neve a Kommunisták Magyarországi Pártja. A bolsevikok nem minden vagyont, csak a polgári osz-