Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

A viriiisek listáján számban megszaporodtak, s a sorrendben előkelő helyre kerültek a kereskedők és az iparosok. Itt elsősorban a 18 virilis kereskedőre és a 10 iparosra gondolunk. E két réteg társadalmi súlyának megerősödését bizonyítja azt is, hogy az iparosok között 17, a kereskedők között 7 választott képviselőt is találunk. A virilis iparosok és kereskedők esetében többnyire a több segédet, illetve alkalmazottat foglalkoztató kisüzem vagy üzlet tulajdonosával van dolgunk. A viriiisek 1912-es jegyzékében szintén a gyárak, pénzintézetek képviselői, iparosok és kereskedők alkotják a többséget.

333 A város vezetését tehát gyakorlatilag a leggazdagabb polgárai tartották a kezükben, ők rendelkeztek a város vagyona felett, intézkedtek a kölcsönök felvételéről, a városi törzsvagyon szerzéséről vagy elidegenítéséről, szerződések s a 6 éven túl terjedő haszonbérletek megkötéséről vagy felbontásáról. Jogukban állt új hivatalok szervezése és a régiek megsemmisítése. A testület alkotta a városi szabályrendeleteket is. Felügyeletet gyakoroltak a városi közművek, utak, iskolák, kórházak,"jótékonysági intézmények felett. A testület az 1871:18. te. 58. §-a értelmében negyedévenként ült össze, májusban és novemberben rendkívüli közgyűlésen vitatta meg az előző, illetve a következő évi költségvetést. Egyébként rendkívüli ülést a testületi tagok kétharmadának kívánságára tartottak.

334 A testület munkája, a nagy létszám, a szerteágazó problémák, a tagok hozzá nem értése miatt gyakran formálissá vált. A váci sajtó gyakran írt az érdektelenségről a 120, majd később 90 városatya közül rendszeresen csak fele, egyharmada vett részt az üléseken. Egy-egy ülés napirendjén gyakran 20—30 napirendi pont is szerepelt. A testület a beszámolókat általában elfogadta, az előterjesztéseket, javaslatokat megvalósításra a különböző szakbizottságok elé terjesztette. Az állandó bizottságként működő szakbizottságokat a testület a saját kebeléből választotta. Az 1870-es evőkben a következő bizottságok működtek. Egy-egy bizottságban 20—20 fő dolgozott:

335 a) közoktatási b) jogügyi c) pénzügyi • * • • ' d) gazdasági e) építészeti és szépészeti f) egészségügyi. A szakbizottságokba a témához legjobban értőket választották a testületből, s az általuk hozott határozat ellen 15 napon belül fellebbezhettek az érintettek a közgyűléshez. A városi szabályrendelet szerint a bizottságok működését rendszerint a közgyűlés veszi igénybe, de a tanács és a polgármester is „jogosítva" van tőlük a szakukhoz tartozó ügyekben véleményt vagy jelentést kérni. A városi tisztviselők kötelesek a bizottság kívánságára felvilágosítást adni, s a szükséges okmányokat előterjeszteni.

336 A legösszetettebb feladata a gazdasági bizottságnak volt. Feladatkörébe tartozott a város gazdasági ügyeinek, ingó és ingatlan vagyonának ellenőrzése. A bizottság által megbízott iparhatósági biztos intézte a céhek megszűnését követően az ipartársulatok, ipartestületek szervezését.

337 Az 1880-as években az ipar és a kereskedelem fejlődésével a gazdasági bizottság ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági szakosztályra bomlott fel. Az ipari szakosztályon belül külön fontos szerepet kapott az Ipartestülettel kapcsolatot tartó Iparhatóság. Az iparhatósági biztos ellenőrizte az ipartörvény rendelkezé389