Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

seinek betartását. Vácott az 1880-as években Gajáry Géza (később városi főjegyző, majd polgármester) lett az iparhatósági biztos, több ízben szigorú büntetést szabott ki a szabálytalan tanoncszerzódések miatt.

338 Súlyos vétségnek számított a segédek be nem jelentése és a jogtalan iparűzés is. Az egészségügyi és iparügyi bizottság közösen tartott ellenőrzéseket a gyárakban azt vizsgálva, hogy az egészségügy, baleset elleni szabályokat betartják-e. 19114>en pl. a képviselő-testület vizsgálatot rendelt el az Első Magyar Kötő-Szövőgyár Rt.-ban

339 és a Kobrák Cipőgyárban.

340 A vizsgálatba az említett két bizottságon kívül a rendőrkapitányt is bevonták. A testület megrótta az illető gyárak vezetőit, s egyben felszólították a gyárak vezetőit, hogy 14 éven aluli „munkásokat" és „mugkásnőket" ne foglalkoztassanak. A rendeletnek nagy eredménye nem lett, mert a megszegőkkel szemben szankciót nem tartalmazott. A közegészségügyi bizottság elnöke az 1890-es évektől évtizedeken át dr. Hörl Péter városi főorvos volt. Feladatkörébe a közegészségügyi törvény betartása, a járványok terjedésének megakadályozása és a közegészségügyi intézmények feletti ellenőrzés tartozott. 1893-ban például az ázsiai kolera és a trachoma ellen tettek széles körű, szigorú óvintézkedéseket.

341 1893-ban 15 ízben folytattak le orvosrendőri vizsgálatot a városban. A kötelező himlőoltást végrehajtották, 778 főt oltottak be. A két városi gyógyszertár munkáját az ott végzett vizsgálatok alapján megfelelőnek találták. Hatáskörükbe tartozott még a kórházak, szegényházak, iskolák, vágóhidak, piacok közegészségügyi ellenőrzése. A közoktatásügyi bizottság felügyelt a városban működő összes oktatási intézményre. A bizottság munkáját nehezítette a sokféle felekezeti iskola, s az ebből eredő széttagoltság. Az 1890-es években 18 különböző tanintézet működött a városban külön alsó- és középfokú intézetük volt a római katolikusoknak, a reformátusoknak, az ágostoni evangélikusoknak, a status quo izraelitáknak és az ortodox izraelitáknak.

342 Nagy gondot fordítottak a tanköteles gyerekek beíratására. 1893-ban készült jegyzőkönyv tanúsága szerint „...intés, majd kisebb bírságolásokkal sikerült elérni, hogy az összeírt tankötelesek számba alig vehető százaléka nem iratkozott csak be szegénység, ruhahiány miatt". A bizottság előterjesztést tett, melyben kérte, "nogy az iskolaszékek utasíttassanak, hogy a be nem iratkozott gyerekeket a tanév első havában írják össze, s a városi tanácshoz jelentsék be, a t. képviselő-testület pedig intézkedjék, hogy az ilyen gyerekek ruházatára a szükséges pénzt előteremtsék!".

343 Az iskolaszékek a mulasztásokról szóló jegyzéket a városi hatósághoz küldték, mulasztás miatt a szülőket előbb megintették, ismételt mulasztás esetén pénzbírsággal sújtották. A pénzügyi bizottság ellenőrizte a város pénzügyeit, költségvetését és számadásait. Véleményét kötelezően ki kellett kérni, minden fontosabb építkezés, közmunka s a költségvetésbe nem vett kiadások fedezéséinél. A képviselő-testület az ügyek folyamatos vitelére saját kebeléből tanácsot választott. A testület ülései közötti időben a tanács volt az ügyek legfőbb irányítója. A testületnek beszámolni tartozott. A tanács elnöke a polgármester, tagjai a rendőrkapitány és a tanácsnokok, főjegyző, adóügyi jegyző, tiszti ügyész és a városi főorvos. A tanács, mimt tényleges irányító szerv 5—7 tagból állt, üléseit általában hetenként tartotta. A polgármester" akadályoztatása esetén a megbízott tanácstag elnökölt. Az érvényes határozathoz legalább az elnök és 2 tanácsnok szavazatára volt szükség. Hatáskörébe tartozó ügyek intézésére előadói rendszert szervezett. Az illető szakelőadók gondoskodtak a ta390