Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

Vácon a nőmozgalomnak nagy jelentősége volt, hiszen az Első Magyar Kötőszövőgyár Rt. munkásainak zöme nő volt. A Szocialista Nőegyesület megalakulásának előkészítésében, programjának kialakításában fontos szerepet játszott Gárdos Mariska.

102 Harcoltak a vasárnapi munkaszünetért, s a rövidebb munkaidőért. A Szocialista Nőegylet váci fiókjának elnökéül Suhajda Malvint, titkárául Natkai Juliannát választották. A szocialista lap terjesztésével Lehóczky Ilonát bízták meg. A nőegylet szocialista egyesülethez méltóan mondta ki, hogy a proletariátus követeléseit támogatja, programját magáénak tekinti.

103 Rövid idővel ezután újra kirobbant az 1903-asnál jóval nagyobb méretű sztrájk a kötőszövőgyárban. A sztrájk 1905. május 10-én kezdődött. A közvetlen kirobbantó ok az volt, hogy az igazgatóság 2 munkásSra — Brunnernéra és Fövényesinére —. a megengedett 40 fillérnél jóval nagyobb pénzbírságot rótt ki. Később pedig azzal az indokkal, hogy munkájuk nem megfelelő, elbocsátották őket. A munkások követelték, hogy az igazságtalanul elbocsátott 2 munkást vegyék vissza, s a gyár összes dolgozójának bérét emeljék fel 15%kal. A munkások sztrájkőrséget állítottak fel, s ezzel sikerült megakadályozni a sztrájktörést. Röpiratuk, amely híven tükrözi szomorú helyzetüket: „Vác város közönségéhez" címet viseli. „Mi, akik a munka rabszolganői és rabszolgái vagyunk, kiknek életfenntartásukért keserves küzdelmet kell folytatniuk, fordulunk a nagyközönséghez, hogy jogos küzdelmünkben, amelybe az igazgatóság minden igaz ok nélkül belékényszerített, támogassanak! Ügy is tudják, hogy helyzetünk az összes munkásnők helyzeténél 40%-kal rosszabb, fizetésünk még az éhség megszüntetésére is elégtelen, mert legtöbb munkásnő csak 50—60 fillér bérért kénytelen dolgozni, s csak évek múltán érhet el 1 korona, s a legritkább esetben 1 korona 60 fillért évenként, vagy kétévenként 5 fillér javítással. Az akkordban dolgozó munkások helyzete még sokkal rosszabb, mert a munka elkészítéséhez az anyagot, a cérnát, s a gépekhez a tűt a saját keresetükből vonják le, s fizettetik meg, még a kint lévő áraknál is 15—

30%-ка1 magasabban, s erre rámegy napi keresetük fele. Ezekhez járul a -művezetők goromba, embert meg nem illető bánásmódja is a munkásnőkkel, nagyon sok esetben a tettlegességet is használják. A munkatermet évenként ki sem szellőztetik, s megfosztanak bennünket az élet fenntartásához legszükségesebb, s a legolcsóbb kelléktől, a friss levegőtől is. Sérelmeink orvoslását kérő magyar szavunkat az államilag segélyezett gyár, igaz hazafi igazgatója marsch hinausszal nyomja el. Nyomorult keresetünket mindig igaztalan büntetésekkel rövidítik meg, aminek hovafordításáról mi semmit sem tudunk. Most folyó küzdelmünket pedig a rendőrséggel karöltve, eddig soha nem ismert erőszakkal igyekszik elnyomni. A békéltető tárgyalásokon hallani sem akarnak nyomorult helyzetünk javításáról, dús asztalukról részünkre még morzsát sem akarnak juttatni. Bízunk a nagyközönség igazságszeretetében, hogy bennünket, kik itt születtünk, s akiknek ez a föld, ez a város a mindenünk, most nem hagynak majd koldusbottal kezünkben hazátlanul faluról falura vándorolni, éhező családunk, szeretteink hátrahagyásával. Küzdelmünket a végletekig folytatjuk, számítunk a közösség, s munkástestvéreink anyagi, erkölcsi támogatására, számítunk a közösség, s munkástervéreink anyagi, erkölcsi támogatására. — A sztrájkoló munkások." „Segélyeket nyugtáz Natkai Júlia, Vásár tér 22."

1W A város reakciós közvéleményének szócsöve a Váczi Közlöny felháborodva követeli a sztrájkolok pél359