Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

sok pedig tegnap jöttek Budáról, Pestről, Vácról és Nógrádból s biztos hírül hozták, hogy Budáról, mint mondják több mint öt ezer török jött Vácra...". Ugyanígy 1567. január 12-én Selmecbánya tanácsa közli kiküldött kémjének jelentését Vác környékéről Körmöcbánya városával: „...de tegnap a váci bíró korán bement a várba, veszélyes órákat kellett várni, mikor a törökök Vácra az ágyúkkal megérkeztek .. ."

6 A várháborúk során a támadások egyre nagyobb méreteket öltöttek, 1575 júliusában a budai törökök váci táborukból kiindulva Kékkő, Divény és Somoskő várakat foglalták el. De erre a magyar portyázások is olyan mértékben megszaporodtak, hogy a törökök csak csapatostul mertek váraikból kimozdulni. Egy egykorú jelentésből tudjuk, hogy 1585 júniusában Vácról a török még nappal sem mert kijönni. Vác magyar bíráját és esküdtjeit a budai pasa államközi fogolycsereügyben 1585-ben kezességvállalásra is felhasználta, mikor Ali koppányi szandzsákbéget lekötött pénzösszegért szabadon engedték.

7 1.3. VÁC A TIZENÖT ÉVES HÁBORÚ FORGATAGÁBAN 1593 decemberében a nógrádi végvárvidéken az ekkor induló 15 éves vagy hosszú török háború nagy magyar ellentámadással kezdődött. Divény, Somoskő, Szécsény, Kékkő, Hollókő és Buják visszafoglalása után Drégelypalánkot és Hidvéget, valamint Szandát a török kiürítette és elmenekült. Drégelypalánk új kapitánya — Nagy Ferenc — Pálffy Miklós főkapitányhoz 1594-ben írt levelében beszámol a további előnyomuláshoz előkészített felderítésről : „ ... a borsosberényi bíró jőve hozzám ki azt mondta, hogy Vácra küldött volt embert...". A magyar támadás Váchoz közeledett, 1594 februárjában Nógrád vára is visszakerült. Ebből az időből, 1594-ből való egy nagymarosi névtelen, magát szegény embernek nevező kém híradása : „ ... mentem vala én Vácra és ez elmúlt szerdán, csütörtökön ott voltam ... szombaton is meg mentem vala Vácra, jőve oda két török lófaltában, ott ezektől tudakozának az váci törökök, hogy mi hír volna... a bíráknak parancsolák, hogy hajót lásson, mert az nógrádi marha holnap itt lészen, szekerekön az népeket, élést mit hoztanak és egy immár az költözést elkezdötték ...". Evlia Cselebi török utazó elbeszélése szerint Vác 1594. szeptember 5-ig magyar kézre került. De ekkor Szaturdzsi Mehmed pasa, a nagyvezér, Terjáki Haszán boszniai pasa, Hodzsa Murád dijarbekiri pasa, Kazizade Ali szivaszi pasa — ázsiai katonasággal megerősítve — összesen nyolcezer katonával Vác vára alatt Pálffy Miklós csapataival nagy csatát vívott. A következő évben, már Istvánffy Miklós egykorú leírásában a török Vácot ismét kiüríti : „ ... mikor ezek esetét (Visegrád!) és szerencsétlen sorsát Mehemed Vác parancsnoka megtudta..., hogy magát a kétes veszélynek ne tegye ki, a várat felgyújtotta... nagy félelmében és a gyors futásban hátra hagyván Budára vonult. Miután pedig Pálffy a füstből és lángok fényéből nem alaptalanul következtetett arra, ami történt, sajkákon gyorsan oda evezett, a tüzet eloltotta ez alkalmas fekvésű helyet elfoglalta s őrséget helyezve bele s azt Oroszi András gondjára és buzgalmára bízva a táborba visszatért.. .".

8 Szuhay István akkori váci püspök, aki Pálffy Miklóssal együtt, 1595. július 15-én vonult be Vácra, ekkor a hadipénztárba befizetett jelentékeny összeggel a várat a püspökség javára visszaváltotta. De alig távozott a várból Pálffy Miklós főkapitány serege, a török Vácot könnyűszerrel visszafoglalta. Ugyanebben