Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

feltételezhető, hogy az ,,Sigillum civitatis Waciensis", Vác város pecsétje lehetett.

187 A címerben két toronnyal ellátott várfalon a két torony között áll Szent Mihály arkangyal, jobbjában sújtásra emelkedő kard. Bal könyökéről mérleg függ, a fal előtt hátán fekvő sárkány fetreng. A középkori városi pecsétek és az ebből kifejlődő címerek két típusa ötvöződik tehát a váci német város nagypecsétjén: az ún. topográf ikus típus (várfal és tornyok) és a plébánia védőszentjének ábrázolása. Ez utóbbi Európa-szerte és Magyarországon is gyakori.

188 A topografikus típus kéttornyú változata hazánkban gyakorlatilag hiányzik, viszont Ausztriában igen elterjedt.

189 Gyakori Csehországban és Morvaországban is, főleg déli részükön. Domazlice címerében még a kardot emelő arkangyalt is megtaláljuk.

190 A városi címer tehát ugyanarra a területre mutat, mint a piactér formája. Kisebb jelentőségű ügyekben a városok általában kisebb pecsétet alkalmaztak. Ennek lenyomata Vácott is megmaradt. A nagypecsét Szent Mihály ábrázolását mutatja a karddal, mérleggel és sárkánnyal. Körirata: Ci vit. Vacz., azaz Vác városa.

191 A város írásbeliségéért a jegyző volt a felelős. Szokásjogi alapismeretekkel kellett rendelkeznie. Nevét csak egynek ismerjük, de róla sem tudjuk, hogy melyik városnak, sőt esetleg a káptalannak volt a jegyzője. 1503-ban ügyvéd valló levélben nevezik meg Lengedi Miklós váci jegyzőt.

192 A fennmaradt három váci oklevél közül egyedül az 1468-as latinsága kifogástalan, míg az 1503-as és főleg az 1522-es hibás. írásuk viszont gyakorlott kezű jegyzőre utal. Arra gondolunk, hogy a német város jegyzője talán gyakrabban fogalmazott anyanyelvén, mint latinul és ezért rosszabb a német város okleveleinek latinsága. A városi tanács saját hatáskörében bíráskodott, gondoskodott a rend és nyugalom fenntartásáról és noha földesúri hatalom alatt állott, a város területén ingatlanelidegenítéshez írásbeli hozzájárulása volt szükséges. Brunner is a városi tanács előtt vett zálogba egy szőlőt és erről a tanács oklevelet állított ki.

193 Egy váci szőlő eladásáról a német város által kiállított oklevél fenn is maradt: az eladó a város szokása szerint szavatosságot is vállalt.

194 Egy szőlőeladásból származó adósságügyben, amelyben az alperes Selmecbányái volt, 1522-ben a váci tanács levélben fordult az ottanihoz.

195 Vác függőségének mértékét földesurától nem tudjuk megállapítani. Annyi biztos, hogy mind saját oklevelein, mind az ilyen hatóságok által kiállítottakban, mind pedig pecsétjein a város nem az oppidum, mezőváros, hanem a civitas, város nevet viseli. Lakói azonban annak ellenére, hogy polgárnak számítottak, ugyanakkor földesuruk jobbágyai is voltak. A legvilágosabban a városi tanács maga fogalmazta ezt meg. 1522-ben ..polgártársuk, a főtisztelendő úr jobbágya" adósáról írnak.

196 A városi tanács tehát még kifelé is elismerte jobbágyi jellegét, az viszont más kérdés, hogy ennek ellenére polgárai ügyében a tanács és nem a földesúr levelezett. Werbőczy szerint a jobbágyok helyett földesuruk pereskedik.

197 Vác azonban még azokat az ítéleteket, amelyet a felek megfellebbeztek úgy látszik nem. a földesúrhoz, hanem Budához terjesztette fel. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a budai joggal élt és ítéletei elől az anyavároshoz kellett fellebbezni. 1402-ben a váci tanács egy visegrádi polgárnak váci polgár elleni perében hozott ítéletét küldte meg Budának fellebbezés folytán döntésre.

198 A tanács önálló gazdálkodására nem maradt adat, noha ez feltétlenül meg kellett hogy legyen. Minek tekintsük Vácot, mezővárosnak-e és ebben az esetben lényegében falunak, lakóit pedig parasztpolgárnak,

199 vagy pedig városnak, a magyar városhálózat részének és ebben az esetben a középkori városok és polgárság törté-