Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

fordítva magát Bornemisszának írta. A vezetéknév tehát nem bizonyít anyanyelvet.

182 Az 1468-as oklevélből csak az biztos, hogy a magyar Vác városának saját tanácsa volt; de, hogy a két városnak közös bírája lett volna, azt nem tudjuk. Bonyolítja a helyzetet, hogy a magyar Vác két földesúr közt oszlott meg, és így nem biztos, hogy a tanács hatásköre az egész településre kiterjedt-e. Egy, a magyar Vác városban fekvő házat ugyanis 1454—55-ben a püspök földjén, illetve a püspök részében állónak mondtak.

183 Ezzel szemben 1520-ból egy olyan váci magyar városbeli házról olvasunk, amely a váci káptalannak ugyanitt fekvő birtokrészében áll.

184 A német város teljesen a püspöké volt. 1503-as oklevelét Viermeister János bíró és a váci német város többi esküdtje bocsátotta ki. Az oklevél név szerint említi Kernnpeis Mátyás és Igelpauch Máté esküdteket. A város nagyobb pecsétjével erősítették meg.

185 A két város egymás közti szervezeti kapcsolatát egy, a középkori Vácot ért szomorú esemény világítja meg. 1511. szeptember 17-én „az éjszaka csendjében" Kubinyi László, a budai vár udvarbírája (ebben a minőségben a királyi uradalmak jószágkormányzója) elküldte visegrádi aludvarbíráit és a Ros-szLget (ma Szentendrei sziget) tiszttartóit számos fegyveres „bűntársakkal" Vác megtámadására. Sikerült is bejutniuk a városba, betörték Várdai Ferenc püspök jobbágyai házainak kapuját, és Istenes István bírót, Zohor Pál, Kreypecz Mátyás, Bene Orbán, Nógrádi Ambrus, Hegedős Ambrus, Soós Márton, Kiss Farkas, Szabó Benedek és Geuringer Miklós váci jobbágyokat „hajuknál megragadva ágyaikból meztelenül földre vetve kemény ütésekkel megverték és megsebezték"; majd az ő, és más püspöki jobbágyok házait kirabolták, végül a felsorolt személyeket és Szabó szolgáját, Istvánt, „hátrakötött kezekkel innét Visegrád városába szállították, ahol a legsúlyosabb fogságban börtönbe vetették". Űtközben találkoztak még a püspök Vácra tartó verőcei jobbágyaival, ezeket is megverték, és Visegrádra hurcolták. Mindezzel a püspöknek több mint 5000 aranyforint kárt okoztak.

186 Mindezt a váci polgárokat jobbágyainak nevező püspök Kubinyi ellen emelt panasza alapján a nádor által elrendelt vizsgálat igazolta. A hátterében nyilván a püspök által a királyi Visegrád polgárain szedett vám ügye állott. A budavári udvarbíró nyilván a váci tanácsot akarta elfogni. Az elfogottak névsora nagyon tanulságos. Istenes István, a bíró, valamint többségük biztosan magyar. Viszont Kreypecz Mátyás nevében nem nehéz felismernünk az 1503ban említett Kernnpeis Mátyás váci német városi tanácstagot. (A nádori iroda magyar jegyzői könnyen félrehallhatták a német nevet.) Rajta kívül Geuringer Miklós is csak német lehetett. Ennek alapján tulajdonképp ugyanarra következtethetünk, mint az 1468-as oklevélből. A váci német és a váci magyar városnak ugyan közös bírája, de külön tanácsa és pecsétje van. A két tanács a saját városukat illető ügyekben önállóan jár el, viszont a mindkét települést egyaránt illető ügyekben egységesen. Azt is feltételezhetjük, hogy a magyarországi szokás szerinti teljes, tizenkét tagú tanács Vácott úgy alakult ki, hogy abban a magyar, illetve a német város hat-hat esküdttel volt képviselve. Ügy látszik, hogy Kubinyi embereinek 1511-ben a bírót és a teljes magyar váci tanácsot sikerült elfognia, viszont csak három németet. Ez is érthető, hiszen csak a magyar városon keresztül törhettek be, ennek nem voltak városfalai. A váci német város 1503-ban említett pecsétjét formája alapján a XV. század első felében véshették, a címert szalagra írt felirat veszi körül, a címer körüli mező díszített. A feliratokból csak néhány betű vehető ki, de azok alapján