Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

4.3. A (HELYI) KERESKEDELEM Vác helyi kereskedelmére nem maradt adatunk. Csak annyit mondhatunk róla, hogy nyilván ugyanúgy zajlott le, mint a többi középkori városban, azaz a vasárnapok kivételével csak a helyi kereskedőknél vagy iparosoknál lehetett vásárolni. Az eddigiek alapján elsősorban azt tudtuk meg, hogy Vác hogyan kapcsolódott az ország kereskedelmi vérkeringésébe, milyen útvonalak és áruk mentek rajta keresztül és ebbe a közvetítésbe vásárai hogyan illeszthetők. Azt azonban megválaszolatlanul hagytuk, hogy milyen terület tartozott Vác közvetlen és tágabb piackörzetéhez és ez a körzet hogyan helyezkedett el az ország vásárhálózatában. Utaltunk már arra, hogy Európa-szerte a városokat nagyjából szabályos piaci gyűrűk vették körül, amelyeken a város uralkodott. Ezeket a gyűrűket elvileg mechanikusan a térképen is ki lehet mérni. Mivel eltérő gazdasági rendszerű és más földrajzi domborzati viszonyokkal rendelkező területtel kell számolni; ennek a mechanikus, légvonal alapján mért távolságszámításnak nehézségei vannak. Más oldalról kell tehát megközelítenünk a kérdést. Bizonyára hatott a piaci viszonyokra a püspök és káptalan földesúri joghatósága. Birtokaik többsége a Verőce—Nógrád—Rétság—Guta—Csővár— Püspökhatvan:—Némedi—(Hártyán és a Duna által határolt területen feküdt, azaz a Dunát leszámítva kb. 16 km-es, tehát 2 mérföldes körzeten belül.

112 A körzet szélén három mezővárost, illetve vásáros falut találunk: Verőcét, Nógrádot és Galga-Gutát, de mindhárom a váci püspöké volt és így nem valószínű, hogy a püspöki székváros vetélytársaivá válhattak volna. Ebbe a körzetbe rajtuk kívül csak Petény hetivásárhely esik. Ügy tűnik tehát, hogy ezt a körzetet tarthatjuk Vác szűkebb piackörzetének. Kétségtelen viszont, hogy egészen más Vác piachálózata, ha hetivásárai hatósugarából indulunk ki. Váctól keletre ugyanis meglepően nagy területen egyetlen vásáros hely sem akadt. Ha a vásártartással nem rendelkező Verőce mezővárost ide számítjuk, akkor a Verőce, Nógrád, Petény, Guta, Buják, Hatvan, Kóka, Isaszeg, Pest és a Duna által zárt területen Vác az egyetlen hetivásárhely és — ha délen Pest, valamint keleten Hatvan jelentőségük miatt szűkítik is ezt a területet — a többi piachely nem jelentett komoly vetélytársat. A gödöllői dombvidék és az egész Galga-völgy erre a területre esik. Észak felé is meg tudjuk határozni és ki lehet terjeszteni ezt a területet, ha Vác konkrét piaci napjaiból indulunk ki : megállapítva, hogy ugyanazon a napon hol tartottak legközelebb vásárt. Ez a hely tehát már nem tartozhatott Váchoz. Hétfőn Váchoz legközelebb Perőcsényben, Korponán, Karancsságon, Isaszegen és Adonyban;

113 pénteken Pettenden (Garamszentbenedek), Visontán és Budán tartottak hetivásárt.

114 Megfelezve a Vác és az említett vásárhelyek közti távolságot, hétfőre nagyjából a Visegrád, Drégely, Szanda és Buda által befogott; pénteken a Visk, Szentendre, Buják közti terület esik. Más adatokból hasonló képet kapunk. 1405ben összeírták Nógrád megye törvényes vámhelyeit és mivel a középkorban a vámokat útkényszerrel is egybekötötték — tehát függetlenül attól, hogy a legközelebbi út keresztülment-e egy vámhelyen, azt érinteni kellett — azt is megszabták, hogy bizonyos úticélok esetében megszabott helységekből elindulva melyik vámhely útkényszere alól lehetett mentesítést kapni. A Vácra igyekvők vagy onnan elindulok a Lőrinci (tehát a Zagyva-völgy) —Vác, a Vanyarc—Ácsa —Vác, északon pedig Horpács, Dejtár, Csalomja, Gyarmat és Bánk közti falvak, illetve mezővárosok a Bánk—Petény—Agárd—Vác útvonalon mentesültek a távolabban fekvő vámhelyek látogatása alól.

115 Ez a vámszabályozás északon és