Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
nyugat felé lényegében egybeesik a hetivásárok alapján kialakult képpel. Kelet felé eljut a Zagyva-völgyig és azzal is összehasonlítható, amelyet a háromvásáros kikiáltások esetében Váccal kapcsolatban álló vásárhelyek határoltak. 116 Ez kétségkívül nagy terület, és ha kelet és dél felé — épp ott, ahol Pest és Hatvan hatása érvényesült — nincs is vásárhely; északon annál több mezőváros vagy vásárhely esett ebbe a körzetbe. Éppen ezért feltételezni merjük, hogy a váci hetivásárok nem csupán a szűkebb piaekörzetet elégítették ki, hanem annál nagyobb területet fogtak gazdaságilag össze: ezt a területet a tágabb piackörzetnek kell tekintenünk. A tágabb váci piackörzet tehát éppolyan csonka kör, mint amelyet a szűkebbnél láttunk. Nyugat felé egybe is esik vele. Ettől a Verőce—Nógrád—Drégely vonaltól keletre egy kb. 34—36 km, azaz 4 mérföld sugarú körcikket képezett, amely Bujáktól keletre kiszögellve megközelítette a Zagyva-völgyet; majd kb. a Galga völgyéig, illetőleg a gödöllői dombvidékig tartott, míg dél felé kb. a Göd—Szada—Aszód vonal határolta. Ilyen kb. 35 km-es, 4 mérföldes piaci körzeteket más városok körül is találunk, 117 és nyilván az sem véletlen, hogy a Vác környéki országos vásárhelyek tulajdonképpen ezen a vonalon helyezkedtek el: Pest, Buda (Felhévizzel), Esztergom, Kakát, Ság, Gyarmat, Buják, majd egy kicsit távolabb Apc, Hatvan és Szeeső. 118 Nyugatról a királyi városok: Esztergom, Maros, Visegrád és Buda; délről Pest szűkítették le Vác gazdasági körzetét, amelyen uralkodott a város. Feltételezhetjük ugyanis analógiák alapján, hogy a Vác körzetébe eső mezővárosok és vásáros helyek kereskedői illetve termelői gazdaságilag a váci polgároktól függtek. A középkorban a különböző városok polgárai közti családi kapcsolatok, valamint az egyes polgárok származáshelyei, gazdasági kapcsolataiknak tükörképét nyújtják. 119 A váci polgárok rokonságát a környék mezővárosaival és városaival már korán ki lehet mutatni. 13564эап pl. Visegrádon tanácstag Váci Mihály. 120 A legszorosabb kapcsolatokat azonban a főváros és városunk között mutathatjuk ki: Vác gazdaságilag Budától függött. 1373-ban egy váci német polgár leányának — akinek férje Selmecbányái volt — tulajdonában váci, budai, visegrádi, mosoni és verőcei házakat találunk. 121 Budán 1440 és 1529 között 231 olyan személyt ismerünk, akiknek származáshelye megállapítható; közülük tizenöten voltak váciak, 6,5%, ami magas arány, ha arra gondolunk, hogy Budára az egész ország területéről költöztek polgárok. 122 Pest és Óbuda esetében kevesebb, de annál érdekesebb adatunk van. A XV. század 2. felében Pest legtekintélyesebb polgára, többszörös városbírája volt Váci Gál; 123 és Óbudán is tanácstag, majd bíró lett az 1520-as években Váci Tamás. 124 A Buda—Vác—Korpona—Selmec tengelyre egyrészt, másrészt a Budáról Vácon át Bécsig nyúló kapcsolatokra utal a bécsi eredetű és Korponán élő Wolfgang Brunner végrendelete, amiből már idéztük a váci szőlőt említő szakaszt. Testvérével közösen két háza és négy szőlője volt az osztrák fővárosban. Első felesége budai volt, és ebben a városban adósairól és hitelezőiről emlékezett meg. Korponán élt második felesége, őrá hagyta bécsi ingatlanait. 125 В runner, aki bizonyára bécsi testvére megbízásából a Bécs—Buda és a bányavárosok közti gazdasági forgalomban vett részt, szőlőjét az útközpontban levő Vácon feltehetően üzleti adósság fejében szerezte. Ilyenformán az adat egyaránt utalhat a város tágabb üzleti kapcsolataira, és talán valószínűbben a Vác és Korpona közti kereskedelemre. Vác távolsági kapcsolatait jobban világítja meg egy másik epizód. Karlsruhében (NSZK) őrzik egy tekintélyes nürnbergi polgárnak, Wolfgang Eysennek 1523-ban Hans Brosamer által festett arcképét. 126 A nürnbergi alsó várkápolnában ma is megvan ugyanennek a polgárnak reneszánsz epitáfiuma, 1 ' 27 amelyet 61
