Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

szorosa áttör ugyanis a Pilis—Börzsöny hegységeken és így mindkét kapujában városnak kellett keletkeznie: Esztergomnak és Vácnak. Ezáltal az utak összegyűlnek a szoros kapujánál és a forgalom a két kapuvároson keresztül bonyolódik le.

86 Mindebből nyilvánvaló, hogy a Vácon áthaladó utak közül a legfontosabb a Duna és az azzal párhuzamos szárazföldi út. Ha ehhez még hozzáteszszük, hogy a szorosból észak felé több kijárat nyílt elsősorban a bányavárosok irányába (Szobnál az Ipoly völgyében, Verőcétől Nógrád felé, de Verőce és Vác között is lehetett északnak utazni);

87 akkor világossá válik, hogy aki a bányavárosokból dél vagy délkelet felé utazott, annak érintenie kellett Vácot. Mindezt annak tudatában állítjuk, hogy a visegrádi szorost a Szentendreisziget kettéválasztja és így a nyugat—keleti dunai forgalmat nem csupán a váci, hanem a szentendrei Duna-ág is lebonyolíthatja, mint ahogy a szárazföldi útvonal sem volt feltétlenül a Duna bal partjához kötve. Az ország kereskedelmi központja Buda, jobb parti város és Esztergomból Dorogot érintve a hosszú Dunakanyari út lerövidíthető. A bal parton Váctól Marosig vezető utat ezen kívül annak szűkösségére tekintettel a középkorban kényelmetlennek tartották.

88 Ezért nem látszik véletlennek, hogy mind az 1370-es években a pozsonyiak, mind 1455-ben a bécsiek érdekében kiadott vámoklevelek a Duna-kanyarban nem említik a váci vámot, csupán az esztergomit, szabit, visegrádit és óbudait.

89 Nyilvánvaló tehát, hogy legalábbis a XV. század közepéig elsősorban a szentendrei Duna-ág volt a Buda—Pozsony—Bécs kereskedelem legfontosabb vízi útja. A Váctól északra irányuló utak közül a legfontosabb Agárdon és Petényen, keresztül vezetett Bánkra, ahonnan legalább ötjeié ágazva érte el Dejtár és Gyarmat között az Ipoly vonalát és innen részben Losonc, részben Paloj

ta, részben Korpona és a bányavárosok irányába haladt tovább. Jelentős volt még a kelet felé a Zagyva-völggyel összekötő út, hiszen ez ment tovább Gyöngyösön keresztül Kassára.

90 Végül a legfontosabbat, a Vác—Pest közötti Duna menti utat kell említenünk. Vác tehát útcsomópont volt, és ez még abban az esetben is hatott a település fejlődésére, ha a kereskedők csak áthaladtak a városon. Egy-két ilyen adat idézése egyben azt is igazolja, hogy fentebbi látszólag ezt cáfoló megállapításainkkal szemben városunk tényleg élvezte szoroskapu jellegét. Már a XV. század közepéről van arról forrásunk, hogy a visegrádi szorosban, a Duna: bal partján marhanyájakat hajtottak nyugat felé. 1444-ben ugyanis a Rozgonyiak jobbágyait támadták meg Verőcénél és elvették tőlük a hatvani vásáron vett 200 ökröt, ezen felül lovakat, fegyvereket, ruhákat stb.

91 Hatvanról Verőcén át a Csallóköznek Vácon át vezetett az út, tehát annak kényelmetlensége ellenére az, aki az Alföld északi részéről ment nyugat felé és így nem érintette a fővárost, feltétlenül áthaladt városunkon. A váci püspök az átmenő forgalom hasznát vámjával igyekezett lecsapolni. A püspöki vámház a váci német városban állott.

92 Egy 1524—25-ben folyt vámperből érdekes dolgokat tudunk meg. A váci püspök és káptalana az országbíró előtt pereskedett Visegrád és Maros királyi városokkal, ugyanis ezek a városok vámmentességi kiváltságukra hivatkoztak. 47 tanút hallgattak ki. Nógrád és Heves megyei nemeseket, pesti és budai lakosokat, köztük egykori vámszedőket, végül falusi jobbágyokat is. A tanúvallomásokból kitűnik, hogy a váci vámon nemcsak a visegrádi és marosi, hanem a pesti és budai polgárok is áthaladtak mind szekérrel, mindpedig hajókkal, mégpedig a" víz folyásával szemben, az úti cél pedig egyes esetekben Esztergommal szemben fekvő Kakát vására volt. Bodor Mátyás rátóti jobbágy szerint: „A váci vám Istentől való rossz. Itt senkinek sem kegyelmeznek, hanem mindenkitől behajta57