Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

nak." Megtudjuk azt is, hogy a váciak is jártak Kakatra, Visegrádra, Marósra és mintegy megtorlásként a visegrádi várnagy őket vámoltatta el Visegrádon. A részletekben a vallomások erősen eltérnek, a lényeg azonban az, hogy Vácot vámja ellenére sem kerülték el, még a fővárosi polgárok vagy a jobb parton fekvő visegrádiak sem.

93 A per maga és a tanúvallomások szövege egyaránt azt látszik igazolni, hogy a vám nagyobb jelentőségre csak a pert megelőző évtizedekben, úgy látszik Báthori püspöksége végén tett szert. Ügy tűnik tehát, hogy a bal parti út, illetve a váci Duna-ág forgalma ebkor valamilyen okból fellendült. Valószínűleg ebben az időben vált jelentősebbé a középkorban csak ritkán említett Vácrév falu, kb. a mai Pokol csárda táján és ezzel természetesen a váci rév is, amelyen át lehetett jutni a Ezentendrei-szigetre, illetve a Duna jobb partjára A XVI. század 2. felében az Alföldről érkező szarvasmarhanyájak egy része Vácnál kelt át a jobb partra.

94 Az a nagyszámú szarvasmarha, amelyet abban az időben az Alföldről Vácot érintve hajtottak nyugat felé, két útvonalat vett igénybe: a bal parton Érsekújvár, Szered, Sempte, Galgóc felé, míg a réven áthajtott csordák a jobb parton Győr és Óvár felé haladtak.

95 . 4.2. A HETIPIAC ÉS A VÁSÁROK •• A város kereskedelme piacain összpontosult. Leszámítva a napi élelmiszer0 piacot, a feudális Magyarországon két vásártípust találunk, a hetivásárt és az évi vásárt, korabeli magyar nevén sokadalmat.. A vásártartás engedélyezése királyi felségjog volt és maradt. A király ún. szabad vásárokat engedélyezett, amelynek lényegét többek között abban látjuk, hogy a hetivásárra vagy sokadalomra utazó és távozó kereskedőket királyi védelem alá helyezte.

96 Valamennyi vásárkiváltság kimondja, hogy a vásárokat más vásárok sérelme nélkül tartsák meg. Azáltal, hogy csak a király engedélyezhetett vásártartást, lehetett ennek biztosítását elérni. Ezt az előírást a nyugat-európai ún. tilalmi mérföldjog

97 keretébe foglalhatjuk. Nálunk Werbőczy a Hármaskönyvébe is felvette, hogy hetivásárokat és sokadalmakat ugyanazon a napon nem szabad tartani a régi vásárhelytől 1 mérföld (kb. 8—9 km) körzetben.

98 A hetivásár tartása nem volt kizárólagos városi jog, ismerünk s oka dalomtartó falvakat is, azaz a vásári mérföldjog — ez az eredetileg városi jellegű kiváltság — terjedt szét a mezővárosok és falvak felé a városiasodás csíráit biztosítva számukra. A hetivásár elsősorban egy szűk körzet rendszeres árucseréjét bonyolította le, itt kerültek piacra a mezőgazdasági termékek és itt voltak az alapvető iparcikkek beszerezhetők. A sokadálom már egy nagyobb területet látott el a távolsági kereskedelem áruival. A történettudomány mind nálunk, mind külföldön rámutatott arra, hogy egy feudális országon belül többszörös piaci gyűrűk léteztek. Egy-egy város körül egy szűk 10—20 km-es, egy tágabb 50—60 km-es piaci és gazdasági 'gyűrű jön létre, végül a város távolsági kereskedelmi hatósugara még 150—170 km-re is kiterjedt. A gyűrűkön belül a központi várostól függve helyezkednek el a kisebb városok és mezővárosok, amelyeknek saját maguknak is lehetett kisebb és tágabb piaci gyűrűje, míg az ő körzetükben a belső 10—20 km-es piaci körzetet kisebb mezővárosok és a vásáros falvak látták el.

99 Mindezeket előre kellett bocsátanunk, hiszen meg kell határoznunk Vác helyét az ország városhálózatában és piaci struktúrájában. Városunk Pesttől, amely már a XV. században is a fővárost, Budát egészítette ki és így a két város gazdaságilag egységnek tekinthető, légvonalban 32, a szintén szabad királyi város 58 •