Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

talált. Ennek a vidéknek a megszállását jelzik a Pécelen,

17 Hévizgyörkön,

18 Menden,

19 Pencen

20 és Nógrádkövesden

21 előkerült leletek. A vonaldíszes kerámia népének településeit patakok, vízfolyások mentén, az ártérből kiemelkedő, lösszel borított, alacsony folyóteraszokon találjuk. Életük alapját a kezdetleges, irtásos földművelés, az állattartás (juh, szarvasmarha, sertés) és az ezekhez járulékosan kapcsolódó vadászat, ül. halászat alkotta. A telepeken tapasztott falú, földbe mélyített gödörlakásokban vagy (a késői, zselizi időszakban) föld felett épült, gerendavázas, nagyméretű házakban éltek. Ilyen épületek Vácon és környékén egyelőre nem kerültek elő. Vácon, a Dunai Cement- és Mészmű építkezésekor előkerült (közvetlenül a Duna partján elhelyezkedő telepről) kottafejes és zselizi kerámiát ismerünk. Az egykori építményekre az áglenyomatos paticsdarabok utalnak, a telep lakóinak életére pedig a kerámián kívül az állatcsontok, kagylók és egy szépen kidolgozott, csiszolt, átfúrt agancskapa?

1 A Penc-Sügyipusztán gyűjtött kottafejes díszítésű cserepek és edények is nagyobb kiterjedésű telepet jeleznek.

23 A rádi Bángor-hegyen a Váci Múzeum Egyesület 1912. évi ásatása során egy jellegzetes, pelyvával soványított anyagú, körömcsípéses díszítésű kora neolitikus cserép is előkerült, sajnos, semmi közelebbit nem tudunk lelőkörülményeiről.

24 Ugyanígy tisztázatlan annak a kottafejes díszítésű edénytöredéknek a származása is, amelyről a váci múzeum leltárkönyve csak annyit jegyez meg, hogy Vác környékéről való.

25 A dunántúli vonaldíszes kerámia népe halottait még nem különálló temetőben helyezte el, hanem a település már nem lakott részein, és így hitük szerint azok továbbra is együtt maradtak az élőkkel. Ezt a jelenséget figyelhetjük meg Szob, öregfalu-dűlőben, ahol a zselizi csoport telepén két sír került elő. Az első, valószínűleg női csontvázat a telep egyik hulladékgödrében helyezték el, a másik, zsugorított helyzetű (oldalára fektetett, felhúzott és behajlított lábakkal eltemetett) halott sírjában mellékletek — gömb alakú tál, jáspiskő penge, edénycserepek — is voltak.

26 Az ugyancsak az Ipoly-völgyben található Letkésen a Kertészföldek nevű határrészben szintén zselizi településen tártak fel három zsugorított rítusú sírt, amelyek a telep két szélén helyezkedtek el, tehát a lakosok már nem a házak közé temetkeztek.

27 A neolitikum késői szakaszában, a IV. ée. első felében helyi alapokon, de újabb, igen erőteljes déli hatások következtében jött létre a lengyeli kultúra; amely ugyanazt a területet szállta meg, mint korábban a vonaldíszes kerámia népe: a Dunántúlt és a Gödöllői-, Nógrádi^dombvidéket. Ebben az időszakban találkozunk először réz használatával, amely azonban még rendkívül ritka és értékes anyagnak számított, a rézből kalapált egyszerű ékszerek és a kis árak, tűk kereskedelem útján jutottak a lengyeli kultúra népéhez. A fém ismerete ellenére a kultúra leletanyagának egésze, életformája, gazdálkodása, temetkezési viszonyai stb. alapján még az újkőkort képviseli hazánkban. Egyelőre csak Váctól távolabb, iSzobról ismerjük leleteit, itt a műveltség második (késői) szakaszába tartozó településen négy hulladékgödör és két sír került elő.

28