Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
2. A RÉZKOR A gazdálkodási mód megváltozásával, átalakuló életformával és társadalmi viszonyokkal számolhatunk a rézkor idején. Valószínűleg éghajlati tényezők is szerepet játszottak abban, hogy a kora rézkortól kezdve egyre nagyobb súlyt kapott az állattenyésztés. Növekvő szerepe miatt megváltozott a települési kép, rövid ideig használt, kisméretű és egyrétegű telepek jöttek létre. Ugyanakkor kialakultak a különálló, nemzetségi-törzsi temetők, amelyekben már szigorúan kötött temetkezési rítus érvényesült. Az állattartás előtérbe kerülése, különösen a java rézkortól kezdve, elősegítette a vagyonfelhalmozódást, meggyorsította a társadalmi differenciálódás folyamatát. A megváltozott életformával függött össze a réz szélesebb körű elterjedése. Az első réztárgyak DK-Európából jutottak a Kárpát-medencébe és a kora rézkori tiszapolgári kultúra idején már a helyi rézfeldolgozás nyomaival is találkozunk. A java rézkori kultúrák rendkívül gazdagok fémtárgyakban, az ékszerek mellett nagy számban készültek rézből különböző eszközök, fegyverek is: fejszék, fokosok, harci csákányok. Ezek a tárgyak az újonnan kialakult, gazdag vezetőréteg igényeit elégítették ki, amelynek lehetősége volt arra, hogy a rézzel együtt megjelenő arany ékszereket is megvásárolja. 29 A Tiszántúlon élt kora rézkori tiszapolgári kultúrát a belőle kifejlődött java rézkori bodrogkeresztúri műveltség váltotta fel, amely az egész Kelet-Magyarországon elterjedt. Vácról — sajnos minden közelebbi adat nélkül — ismerjük karcolt díszítésű edényének töredékét. 30 A bodrogkeresztúri kultúrával rokon, DNy-Szlovákiában kialakult ludanicei (nyitraludányi) csoport a Duna-kanyar vidékére is eljutott. Ezt bizonyítja, hogy Szobon, valószínűleg telepről, más cserepekkel együtt egy jellegzetes, harangos csőtalpú tál talprésze került elő. 31 Míg a rézkor első felét gyér számú leletanyag képviseli területünkön, megsűrűsödik a lakosság a késő rézkorban. A korszak elején több hullámban déli, anatóliai—balkáni eredetű népcsoportok hatoltak a Kárpát-medencébe és felszámolva a békés életmódot folytató java rézkori lakosságot, kialakították műveltségüket, amelyet péceli (badeni) kultúrának nevezünk. 32 A Kárpát-medencén kívül benépesítették a mai Cseh- és Morvaországot, valamint Szlovéniát is. Bár a péceli kultúra életében is nagyon jelentős volt az állattartás — elsősorban a szarvasmarha tenyésztése —, a déli népesség hatására egyes területeken újból hangsúlyosabb szerepet kapott a földművelés. Egyrészt ennek, másrészt a kultúra nagy lélekszámának köszönhető, hogy igen sok települését ismerjük. Ezek általában nyíltszíniek, a késői periódusban Észak-JVIagyarországon földvárakat is építettek. A lakóházak a legtöbb esetben egyszerű, földbe mélyített vagy földfelszíni, változatos formájú épületek. Nehezíti a kutatást, hogy Vác és környékének péceli kultúrás telepeiről a múzeumokba szórványosan bekerült leletekből szereztünk tudomást, esetleg terepbejárás révén ismerjük azokat (pl. Vác Gombás nevű határrészében 33 ), szakszerű ásatás még sehol sem folyt. A váci Mészhomok Téglagyárnál^ és a strandfürdő 3 ^ területén is földmunkákkal megbolygatott telepről származnak edénytöredékek. Ajándék, illetve vétel útján jutottak a Vak Bottyán Múzeumba a város több pontjáról leletek (Hétkápolna, 36 Duna-part, 37 Vác határa a nógrádverőcei országút mellett 38 ). Nógrádverőcén a Fehérhegyen 39 két korsó, Sződön 40 cserepek és egy kőbalta töredéke került elő. Érdekességként lehet megemlíteni, hogy Dunakeszi középső bronzkori urnatemetőjének egyik sírjában péceli kultúrás mericét (merítőedényt) találtak. 41 Rá33
