Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
elé került. 572 Talán az említett szalmakoszorú-dobás analógiájaként fogható fel az a nyilvános megszégyenítés, amikor egy mesterember lekapta egy özvegyasszony főkötőjét az utcán, és emiatt annak „hajadon fővel kellett hazáig mennie". Ezért 48 órai „Purger-^árestomra" ítélték a mestert. 573 A becsületsértési, ill. rágalmazási ügyekhez tartozik a boszorkányság vádja is a XVIII. század második felétől. Miután II. József és az 1790. évi törvény végképpen eltörölte a boszorkányok üldözését, ilyen pereket nem találunk Vácon sem. 574 A boszorkányság — mint néphit, fogalom és vád — viszont előfordul egy-két becsületbeni perben az 1800-as évek körül is. Két esetben rágalmazásnak minősíti egy-egy asszony, hogy egy másik asszony teheneit megrontotta volna, ül., hogy a váci tehenek hasznát (= tejhozamát) „boszorkányság által" el tudná venni. 575 Egy férfi pedig szerelmi varázslással védekezik a perben, hogy ti. azóta vágyódik a kérdéses asszony után, mióta az megkínálta valamiféle szerrel kevert borral. 576 Ezek az ügyek inkább egyes váciak felfogására jellemzőek, mint a bíráskodásra. A házasságtörést, valamint a legények-lányok „tilalmas barátságát" vagy a vásári hivatásos nők működését egyaránt tiltották. A közös korabeli néven a paráználkodást mind a tanács, mind pedig az úriszék egyaránt súlyosan büntette. A két bírósági fórum illetékességében nehéz határvonalat húzni, mivel a mezőváros közrendjét ugyanúgy sértették az ilyen ügyek, mint az egyházi házassági jogot. Az 1750-es években az ilyen rajtakapott személyeket megkorbácsolták és Vácról kiutasították, amint az a tanács jegyzőkönyveiből kiderül. 577 A későbbiekben választékosabb ítéletekről tudunk. Az úriszék pl. 1764-ben az uradalmi börtönben házasságtörés miatt raboskodó asszonytól ünnepélyes fogadalmat vesz ki és foglal jegyzőkönyvbe. Ebben a (korábbi gyakorlatból ismert) fogadalomban az asszony bocsánatot kér férjétől, apósától és sógorától („nagyobbik ura"), hogy becsületesen és szolidan él, ha férje visszafogadja kegyelmébe. 578 A püspöki úriszéknek egyébként is feladatkörébe tartozott az egyházi „házasság szentségének" a fenntartása, és közvetítő szerepet játszott. A tanácsnál kezdődött és az úriszékhez került egy más jellegű ügy. A bakter rajtakapott egy lányt, hogy a „cinkussával" hált. Még a lány apját is felelősségre vonta a tanács. Azzal védekezett az apa, hogy aludt, amikor a legény besurrant lányához; mivel azonban a templomban már kihirdetett jegyesek voltak, az úriszék folytatta az egyházilag is mérlegelhető ügyet. 579 Szintén a bakterek kaptak rajta egy szolgalegényt és szolgálót, akik „tilalmas barátságban" voltak. A legényt 12 pálcára, a lányit 12 korbácsra ítélte a tanács. 580 Az átvonuló katonákkal „kurválkodó" asszonyt 40 korbácsra ítélték, és csak vak férjére tekintettel nem űzték ki Vácról. 581 Egy Vácon lakó nagyoroszi özvegyasszony egy obsitos katonával éjjel „társalkodni tapasztaltatván", 6 korbács, ill. 6 pálca után kikísérték őket Vácról. 582 Súlyosabb büntetést kapott egy „jött-ment" zsellércsalád. Nemcsak bort mértek ki, hanem „sok illetlenséget" is elkövettek. Az asszony mint a „rossznak oktatója" 30 korbácsot, lánya mint annak „elkövetője" 20 korbácsot, egy vargalegény, aki mindebben társuk volt 30 botot, az asszony férje a rossz elnézője 20 botot kapott. Mindezeken felül úgy ítélt a tanács, hogy Szent György-napra kiűzik őket Vácról. 583 Az 1848 előtti másfél évszázadban a fentiekhez hasonló büntetőperek, ítéletek és büntetésnemek voltak a mezővárosokban (és nagyjából a szabad királyi városokban is). Általában nem fellebbeztek a felek az úriszékihez vagy a megyéhez, mert meg voltak elégedve az ítéletekkel. Inkább az fordult elő — főleg visszaeső bűnösnél —, hogy úriszékre adással fenyegették vagy azzal, hogy 236
