Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
A toljavokat testi fenyítéssel, megszégyenítéssel büntette a tanács, de kártérítésre is kötelezte azokat. Kisebb (szinte csak pajkosságból eredő) lopásoknál enyhébb testi fenyítéssel is megúszták a csínytevők. Ilyen mezőrendőri jellegű ügy volt az is, amikor a felsővárosi kanászok a szőlőből venyigét loptak, és azt meggyújtva kukoricát sütöttek. A csősz jelentette fel őket. 555 Ismételten 'kukoricalopáson kapta a csősz az egyik nőt, és emiatt 12 korbácsütés mellett a nyakába kötött kukoricával a piacon szégyen állásra is ítélték. 556 Ugyanígy büntették a libatolvaj asszonyt is. 557 Ha a liba már nem volt meg, akkor a kártérítés mellett arra ítélték a tolvaj férfit, hogy — mások elrettentésére is — „dobszóval a város utzáin" kísérjék végig. 558 Kosdon fogtak libalopáson egy váci lányt. Az ottani tanács — a vádlott illetékessége miatt — Vácra kísértette. 24 korbácsra és 8 napi áristomra ítélték. 559 Dobszóval, nyakukban a késsel levágott kalászokkal, kísértették Vác főbb utcáin végig két gazdának a tolvaj szolgáit. 560 A káromkodást, szitkozódást és trágár beszédet országszerte büntették az 1563:42. te. óta a helyi statútumok alapján. Vácon a tanács az ilyeneket vagy a templom javára történő bírságra büntette, vagy megintette, hogy a nyelvét zabolázza („zabba tartsa") meg. 561 A káromkodás körébe tartozott a „mennydörgős teremtette" vagy az „ebadta" kifejezés is. 562 (Esetenként az úriszék előtt is volt káromkodási ügy.) A káromkodás súlyosságát (istenkáromlás) a tanács mérlegelte és pénzbírsággal is megtorolta volna, de a szegényebbeknek nem volt pénzük. Ezért a tanács 1744-ben egy 40 font súlyú spanyol köpenyt („Spánis köpönyeg") csináltatott, amit „Mátyás köpenynek" is neveztek. 563 Ebben a szégyenruhában állították ki a piacra a káromkodók 564 1781-ben egy fiatalembernek 30 pálcával kellett volna bűnhődnie „ő fölsége rendelete szerint" káromkodásáért. Csak 15 pálcaütésre ítélték, és azt nem a deresen, hanem „a folyosón vagy a kihallgató szobában" kellett elszenvednie. Enyhítő körülményül szolgált, hogy első büntetése, apja is elverte érte, aki a külső tanács érdemekben bővelkedő tagja volt. 565 Becsületsértési ügyekben a tanács vagy megkövetést vagy pedig testi fenyítést rendelt el. Egy apa azért kért elégtételt, mivel legényfiát — aki egy kisváci lányhoz ment — ottani legények kötözködve: csúfolódó szavakkal „megbetstelenítették s kisebbítették". Kölcsönös megkövetést rendelt el a tanács, mivel a kihallgatott tanúk szerint a sértettek viszonozták a becsületsértést. 566 Súlyos becsületsértésnek számított az az eset, amikor az esküvőjén az oltár előtt álló menyasszonynak a fejére szalmakoszorút kíséreltek dobni. A felbérelt „csúfságot" elkövető gyereket — jóllehet nem találta el a menyasszony fejét, hanem annak csak a lába elé esett az — 12 vesszőre, a felbujtó legényt 12 pálcára, a szalmakoszorút kötő (készítő) két lányt pedig 10—10 korbácsütésre büntette a tanács. 567 Az érintetlenül házasuló menyasszony ugyanis a fején mirtuszkoszorúval léphetett az oltár elé; de a lányanyának megszégyenítésül szalmakoszorúban lehetett — egyházi büntetésül — állania az istentisztelet idején. 508 Becsületsértés (miatt 24 pálcára ítélték azt is, aki egy másik váci férfit „kurvás ku<rafi"-nak nevezett. Azt állította, hogy a párkányi vásárkor egy asszonnyal „közösködött", de azt bizonyítani nem tudta. 569 Rágalmazás volt az is, amikor egy legény egy váci és egy dukai lányra fogta „szemérmes testében történt megromlását". Vádjáért 20 pálcát szenvedett el a tanács ítélete alapján. 570 Becsületbe gázoló „megcsúfítás" miatt vonta felelősségre a tanács azt a lányt is, aki egy férfi előtt „altestiről" a szoknyáját felrántotta. 571 Ha valakire az utcán ráköptek „mint egy betstelen személyre", az elkövető szintén a tanács bírósága
