Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
tak megbízást a vásáron történő toborzásra. 459 1799-ben ismét hadnagyi rangot találunk. 460 1818-ban egy eladósodott kereskedő a „város kapitánya" . mi 1841ben a kapitányi hivatal külön pecsétet használ; 1846. márc. 5-én pedig a hadnagyi hivatal szerepel, amikor az úriszéktől a „rendőrség és a tanács" figyelmeztetést kap, hogy a vérengzőket legközelebb jelentsék fel az uradalomnak. 1846. júl. 7-én a rendőrkapitánynak 100 forint fizetést javasol a tanács. A tiszti ülés előírja ugyanakkor, hogy a tanács két héten bélül saját „kebeléből rendőri kapitányt" válasszon; akit az egyéb ügyektől fel kell menteni, hogy a rendőri panaszokat gyorsan intézze el. 462 A mezőrendőri törvény (1840:9. te.) miatt Vác és az uradalom között hatásköri viták voltak, amelyet a megyére terjesztettek fel. Jellemző azonban — a többi tanácstag korrupciója mellett —, hogy az 1846-ban meghalt rendőrkapitány és szenátor a 2993 forintos erdei kártételből 973 forintot sikkasztott el. Hasonló problémák kerültek napfényre, a katonaállítás (újoncozás) esetében is. 463 * * * A rendészet tisztségviselői, ill. alkalmazottai a XVIII. században és a XIX. század első felében a lakosság növekedésével járó problémák miatt is változtak. Az egyes tisztségviselőknél azt sem lehet pontosan megállapítani, hogy a kapitány (hadnagy) alá tartoztak-e vagy egyenesen a tanács hatáskörében ténykedtek: többnyire az uradalom bizalmából is. A fent említett albírák a XVIII. század elején közrendészeti feladatokat végeztek Vácon. 464 A két koldusbíró 1766-ban nemcsak a bilétával megjelölt helyi („ki itt a város terheit viselve lett koldussá") koldusok közt tartott rendet, de az idegenek megfigyelésével és feljelentésével is meg volt bízva. A csavargók szaporodása miatt 1770-ben már három koldusbíróra volt szükség. 465 Emellett a hajdúk is ellenőrizték a koldusokat, hogy van-e a tanácstól engedélyük. 466 Az ellenőrzést Pest megye is a passus (úti levél) útján kötelezte, amelyet Vácon a jegyzői hivatal díjmentesen adott ki a máshova távozóknak. 467 A több „al"-bíró (malombíró, székbíró, borbíró, vásárbíró) szintén végzett közrenidészeti jellegű ellenőrzésit, de ezek a kastanács taigjaiként inkább gazdasági szerepet vittek. A hajdúk voltak a kapitány vagy a hadnagy rendőri közegei. Feladatuk volt a közrend és a közcsend betartatása. Ellenőrizték a kocsmák és szórakozóhelyek rendjét és záróráját, a piacokat és vásárokat. Bekísérték a tanácsházára a verekedőket, hamiskártyásokat, csavargókat, kétes erkölcsűeket és az egyéb „rossztévőket". 468 Egyéb — fentebb is említett ténykedésüket és hatáskörüket parancsnokuk szabta meg. 17434эап 4 hajdú volt 12 forinlt fizetéssel. 469 Később 6 hajdú volt, 1807-ben pedig megyei rendeletre káplár volt a közvetlen parancsnokuk. Ünnepeken és vásárokon hosszú posztónadrágban, hétköznapokon pedig csizmában jártak a hajdúk. Fejükön forgó bokrétás süveget, oldalukon kardot viseltek. Körmeneteken és nagymiséken felügyeltek a rendre, ill. a mozsárágyúkból leadták a díszlövéseket. 470 A bakterek (= Wachtier, éjjeliőr) száma 1743-ban 4, később 6 volt. Püspökvác és Káptalanvác közösen fizette és ruházta őket: a 7 /s—Vs arányban. A Felsőés Alsóvárosban 9—9 helyen éneklő kiáltással jelezték az órákat. Nemcsak a tűzre-vízre vigyázás volt a feladatuk, hanem a közrend, közcsend és közerkölcs megsértőit is figyelmeztették vagy bekísérték a tanácsházára. Szeles időben vagy árvízveszély idején nappal is kötelesek voltak őrködni. A kapitány ellen225
