Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

őrizte az őröket, és a mulasztáson rajtakapottakat 12 vagy 24 botütéssel büntette a tanács.

471 (Azoknak a büntetéséről, akiket az őrök jelentettek fel vagy vittek be rendbontás, házasságtörés és hasonlók miatt: a bíráskodásról szóló 6. pontban lesz szó.) Gyepmestert, ül. sintért {Schinder) többnyire egy személyben fogadott fel Püspökvác és Káptalanvác. Feladata volt az elszaporodott kutyák agyonlövése (kóbor kutyák, a szőlőkben kárt tevő kutyák), a dögök eltakarításai, megnyúzása és a csatornák tisztítása. Ezért gabonát, egy kocsi szénát él egy viskót kapott. Nagyobb tömegű kutyairtásnál lőporhasználatért pénzt is utaltak ki részére.

472 A közrend (és közvetve a közegészségügy) nem nagyon megbecsült alkalmazottja volt. A kisbírák — a bíró és a tanácstagok szolgálatában állva — a felek megidézését és üzenetek közvetítését végezték, de közrendészeti feladataik is voltak. Segédkeztek a katonaság beszállásolásánál, az előfogatra kirendelésnél — a fertálymesterek közreműködésével — vagy felügyeltek a közmunkát végzőkre. 1741-ben külön kisbíró volt a magyarok és külön a németek részére.

473 Vásárok vagy farsang alkalmával a hajdúkkal együtt vigyáztak a verekedések és az ittas legények csínytevéseinek megzabolázására. (Káptalanvác kapitánya is erre utasította a kisbírákat, de a baktereket is.)

474 A dobos (egyben a tanácsház fűtője) dobolással tette közhírré az utcákon (vagy a tanácsház erkélyéről) az előírt rendelkezéseket.

475 A kapus a tanácsháza őrzőjeként szintén a magisztrátus alkalmazottja volt.

476 * * * A hegymesterek a szőlőhegyek és szántóföldek mezőrendőri ügyeire szerződtetett alkalmazottak voltak. Feladatuk volt, hogy hetenként megszemléljék a szőlőket, és a rendetlen, gondatlan szőlőművelőket és a károkat (állatkárok, mezei károk stb.) jelentsék a bírónak. A bíró megbecsültette a károkat, és a statútum előírása szerint megbüntette a károkozót vagy a kerítések elhanyagolóit.

477 A hegymesterek választották ki a szőlőpásztorokat és csőszöket, akik július végétől őrizték a határ rájuk bízott mezőgazdasága területeit. Szüret előtt kereplőkkel űzték el а szőlőkből а seregélyeket. A csőszöknek kellett jelenteniük а pásztorok venyigelopását vagy az azzal történő lopott kukorica megsütését is.

478 Mezőrendőri ügy volt a temető füves részein történő jogtalan legeltetés is, amelyet a temetőcsősz (sírásó) pénzért megengedett. Az alsóvárosi plébános kérte a tanácsot, hogy tiltsa el a legeltetést, mivel az állatok összetörik a kerítést. Az is előfordult, hogy a plébános adta bérbe az elhagyott temetőket legeltetésre. Ekkor a tanács közölte a plébánossal, hogy a legeltetés díja a várost illeti.

479 A mezőrendőri törvény (1840:9. te.) után a kapitány bíráskodott a mezei és az erdei károk ügyében.

480 A fentiekben felsorolt alacsonyabb rangú, ill. beosztású alkalmazottakat többnyire január elején (bíróválasztás után) a szolgák, ill. „tselédek építő székén" választották, vagy meghosszabbították szolgálatukat. 226