Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

1847-ben bíró lett, és ilyen minőségében a 48-as eszmék jelképévé vált Vácon.

451 Ez közigazgatásilag és politikailag egyaránt kifejezi azt, hogy a bírói és főjegyzői rang egymás mellett képviselte a mezőváros kettős vezetői tisztségét. e) A közrendészet A kapitányi, ill. hadnagyi tisztség és hivatal a XVIII. század derekán alakul ki. Korábban a közrend felügyeletével a 12 belső tanácsos egyike volt megbízva, aki — szinte a bíró nevében — a negyedmesterek (fertálymester) és tizedesek közreműködésével végezte a közrendészet ügyeit.

452 A népességi szaporulattal járó társadalmi problémák is megkövetelték, hogy a közrend ügyeit szakigazgatásilag különállóvá tegyék. 1743-ban a „hadnagy és város biztosa" csupán 15 forint fizetést kapott, amíg a fertáiymestereknék annak felét, a négy hajdúnak és a kapusnak pedig 12 Ft-ot adtak — a természetbeniek mellett.

453 Anyagiakban is kifejezett rangja tehát csak ekkor volt kialakulóban. Ugyanebben az évben a váci tanács javaslataként elkészített statútumból is kiderül, hogy az addig naponta váltakozó őrök (= polgárőr) helyett négy fizetett őrt (Wachtier — bakter) alkalmaztak. Ezek éjjel a tizedesek helyett őrködtek felváltva, de nappal a vámra és a piaci árusokra is felügyeltek. Fölöttük a piacbiztos állt.

454 1758-ban a kapitányi rangban levő vezetőnek a tanács részletes ügyrendi szabályzatot ad ki. Az 1764. évi statútum szerint tekintélyes és gyakorlati érzékű férfit kell erre a tisztségre megválasztani. Hatáskörébe tartozik a piac, а kocsmák, az üzletek és a malmok ellenőrzése, ill. a gonosztevők elfogása. Feladata „személyesen vagy hajdúi és drábantjai" segítségével — akikből kettőt kíséretéhez mellé rendelnek — az árusok mértékeit ellenőrizni, csalárdságukat leleplezni, a visszaélőket a bírónak, a tanácsnak (esetenként az uradalomnak) jelenteni és az okozott kárt megtéríttetni. Feladata még a törvények és rendeletek betartatása, valamint a fegyelem és tisztaség (utcák, csatornák, fák) fönntartása. Kisebb kihágásoknál (verekedés, záróratúllépés, tilos szórakozóhelyek) a kapitány „illő büntetésekkel" fenyít, szükség esetén pedig az uradalomnak is jelent.

455 A kapitány feladata volt a tűzvédelem is. A kapitánynak háromhavonta a kéményseprővel együtt kellett ellenőriznie a kéményeket, és azok elhanyagolóit a helyszínen megbírságolhatta. A közrend felügyeletét az uradalom úgy kívánta állandósítani, hogy csökkentsék a nem teljes állásban levő tizedesek és hegymesterek számát, helyettük főállásban még két hajdút alkalmazzon a tanács. A tűzrendészetet Püspökvácnak és Káptalanvácnak együttesen kellett szerveznie: „minden éjjel négy vagy két" lovasgazda őrködött, hogy a tűzoltó eszközöket a tűzvész helyére vontassa.

456 A kapitány feladatai a lakosság növekvése miatt is megszaporodtak. Ezért idővel mellé őrmesteri tisztséget is szerveztek. 1775-ben azonban takarékossági okokból — a kettőt összevonva — visszaállították a „kicsapongó hadnagy" helyére a tanács egyik tagját kapitányi rangba tették, akinek emiatt szenátori fizetését 50 forinttal és egy csizmával emelték.

457 Ugyanez a kapitány 1785-ben egy forint 50 dénár napidíjjal és két hajdú segítségével 150—180 lakos közmunkáját szervezi a postaút építésénél. Két hét múlva lábát törte „a városi szilaj lovak megbokrosodása miatt", felgyógyulásáig az egyik tanácstagot tették meg helyetteséül: napi két „itce" óbor járandósággal.

458 1794-ben Püspökvác és Káptalanvác együttes tanácsülésén „a városi kapitány és hajdúk" kap224