Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

javadalmát azért kapta, mert az „udvarnál a császárné pártja" vezetőjeként működött.

353 1768 áprilisában — a tanács jegyzőkönyvéből kitűnően — Kép János kérvényt adott át Migazzinak, hogy Bécsben támogassa szabad királyi várossá válásuk ügyét a királynőnél.

354 A válasz bizonyára diplomatikusan félreérthető lőhetett, de ettől kezdve Kép János váci kisnemes vált a helyi polgárság felszabadulási törekvéseinek vezérévé. Migazzi és megbízottjai a „divide et impera" elv alapján különböző átszervezésekkel és adódó feladatokkal átmeneti nyugalmat kívántak létrehozni, de 1775 januárjában Kép Jánosék ismét demonstrálták a tisztújító közgyűlésen felszabadulási óhajukat. Egy 13 pontból álló „kérvényt" terjesztett az uradalomhoz a külső tanács: a „község", amely demokratikus jellegű rendszabályokat követel egyes visszaélések kiküszöbölésére és a tanács adósságainak rendezésére.

355 A követelésekből eredő mozgalom utórezgéseit csak nyolc hónap múlva tudta az uradalom formálisan elítéltetni a kistanács útján: „rút zendülést és zenebonát indítottak némely gonosz akaratú, zavargó és nyugtalan fejű emberek ... még a méltóságos uraságot is megsértették ..., sőt kérvényökkel még Bécsbe Ö Fölsége elé is ... feltolakodtak négyen, köztük ... Kép János, a zenebona legfőbb indító oka és kezdője".

356 Az 1776. évi tisztújításra csak válogatott, jómódú gazdákat hívatott meg az uradalmi prefektus, aki óvintézkedései közt előírta, hogy az „ismert zavargó embereket" meg ne hívják.

357 Az így létrehozott lojálisabb tanácsok elítélték ugyan a „zavargókat", de nem tudtak megbirkózni az uradalom növekvő anyagi követeléseivel.

358 így a szervezkedés magva további táptalajra talált, de az uradalom közbenjárt a mozgalom leszerelésére, hogy elrettentő példával a szervezkedés továbbterjedésének gátat vessenek. 1779 szeptemberében a Vácra kijövő megyei másodalispán az alszolgabíróval és egy esküdttel, valamint a megye katonáival és hajdúival Kép Jánost az uradalmi tömlöcbe, kilenc társát pedig a városházi áristomba csukatta le. A megyei ítélőszék Kép Jánost és a Vácon akkor meg nem talált két vezető társát (König Ferencet és Rick Lőrincet) kiutasításra (= Vácról száműzésre), kilenc társukat pedig 50—50 botütésre ítélte. A királynő kegyelemből enyhítette a büntetést. Ennek megfelelően — a kiutasítást elengedve — Képre 30, Kőnigre és Rickre 20—20, a többiekre 12—12 botütés végrehajtását rendelte el. Vác piacterén szeptember 24-én az összehívott lakosság és a lóháton ülő megyei vezetők jelenlétében történt a demonstratív testi fenyítés. Először Kép Jánost húzták volna a deresre, de betegsége (vérhas) miatt elhalasztották botozását, viszont végig kellett néznie társai szenvedését. A többiekre a két megyei hajdú — a deres két oldalán állva: az ütéseket váltva — mérte ki a büntetést. Ezután az alszolgabíró intette a népet, hogy az „ámítók" szavaira ne hallgasson és az uraságok ellen ne lázadjon, mert azt még gyermekeik is megkeserülik. A rejtőzködő Kőnigre szeptember 28-án mérték ki a büntetést a tanácsház előtt, majd intették a lázítás abbahagyására, mert különben kitiltják Vácról. Ezután visszakísértették az áristomba, hogy addig maradjon ott, amíg hat forinton felüli adóhátralékát ki nem fizeti.

359 A következő öt évben hamu alatt izzott a parázs. A tanács főleg gazdasági problémákkal küszködött, és a földesúri terhek miatt többször fordult a felsőbb szervekhez: még a királyhoz is. Amikor azonban 1783-ban a megyétől bizottságot ikért az adózók sérelmeinek kivizsgálására, ezt a választ kapta: „csak kiki csendesen viselje magát, mert ... súlyosan fenyíttetni fog".

360 Ennek ellenére 1784-ben az uradalom jelölését nem fogadták el bíróválasztásnál, sőt az úriszék-