Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

hez, majd a Vácon tartózkodó Migazzi püspökhöz folyamodtak. így kompromisszum jött létre.

361 1784-ben újabb fordulatot vett a felszabadításért folytatott mozgalom. A bíró és a főjegyző küldöttekként felmentek Bécsbe II. Józsefhez és kérték a szabad királyi városi kiváltságot. Elhatárolták viszont magukat Kép János újabb felbuzdulásától. A bíró megintette a „zavargó fejű embert", hogy felbúj tásaival hagyjon fel, nehogy „keményebb módokkal" kelljen nyugalomra kényszeríteni.

362 A császár 1784. október 16-án váratlanul megjelent ugyan Vácon, de reformja érdekében tekintette meg a más célra felhasználható egyházi és iskolai épületeket. A tanács nevében a bíró átnyújtotta neki a „Memoriale"-t, de választ nem kapott. II. József ugyanis a helytartótanácsnak adta át véleményezésre korábbi kérvényüket. Több mint ötvenezer forint adósságuk miatt utasították el ügyüket.

363 Párhuzamosan folytattak ugyan „zuggyűléseket", de meg is intette a bíró 1785-ben emiatt az egyik tanácstagot.

364 A „rendezett tanácsú mezővárosi" rang tisztázása érdekében Vác tisztviselőit magához hívatja a szolgabíró 1787^ben.

365 Ez II. József reformtörekvéseinek a felmérését jelentette, de távol állt a szabad királyi városi rangtól.

366 Gyakorlatilag az 1836. és 1840. évi törvényeknél kerül szóba a rendezett tanácsú és a kiváltságos mezőváros fogalma, amelyről a bíráskodás с alpontban lesz szó.

367 Ezeket az alkalmakat is ki akarták használni a korabeli tanácsok, mivel a földesúri függőséget árnyalatilag csökkentették. A „szabad borkimérés" (házankénti italmérés) kihirdetése is fellelkesítette a váciakat 1789 februárjában. Amikor azonban 1791-ben ezt eltiltva visszaállították" a régi földesúri haszonvételi jogot, küldöttségeket menesztettek a földesurakhoz a püspökváciak és a káptalanváciak egyaránt. Bizottságok és 600 főre menő tömeggyűlések határoztak ebben az ügyben, hogy a királyhoz kell menni ismét küldöttségileg. Közben a püspökkel tárgyalva, a bíró azt mondta, hogy az elkeseredett nép „vérengzésben fog kitörni". Báró Splényi püspök így válaszolt : „Azt ők lássák." Bécsben Torkos János volt a váciak fizetett ügyvivője, akinek az ígéretein keresztül összekapcsolódott a szabad borkimérés ügye a szabad királyi városi kiváltsággal.

368 Még 1790-ben kezdődött a bécsi küldöttségjárás. II. Lipót koronázása előtt az egyetem Vácra helyezését és a szabad borkimérés megerősítését kérték, a koronázás után pedig Vác felszabadítását. Az utóbbira ígéretet kaptak: a felszabadítást Bécsben elvileg előkészítették.

369 Gyakorlatilag nem tudtak a polgárok összeadni százezer forintot: még tizenhétezer forintot sem tettek ki az ajánlatok, pedig gyűléseztek szorgalmasan. Emellett kérvényeztek, instanciáztak a püspöknél a borkimérés ügyében is, és folytatódtak a költséges küldöttségjárások a megyéhez, a nádorhoz és a királyhoz. Ezt folytatták 1792—93-ban, 1796 —97-ben és 1806-ban.

370 Nem érhettek el eredményt még a kamarai földesúri hatalom alatt sem. Egyébként a püspök a mezővárosok polgárságának szembeállításával, az udvar pedig a püspökök és a polgárok erőinek megosztásával gyakorolta többnyire az uralmat.

371