Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

ügyekben. Amikor pl. a püspök lebontatta a régi szállásházat és a pincéket, a nyolcadiság alapján ígérte meg a megbecsült kártérítést.

324 Pár év múlva (1767ben) viszont Káptalanvác nem kívánt a közös szállásház tatarozásához hozzájárulni, mivel az őket terhelő katonai beszállásolásra új szállásházat kíván építtetni.

325 Űjonctoborzás ügyében 17944эеп a főszolgabíró vegyes ülést hívott össze, ahol a „városi kapitány és hajdúk" feladatává tették, hogy a vásáron toborozzanak.

326 Az 1840-es években a püspökváci tanácson üléseztek gazdasági tanácsüléseken, ahol a Püspök- és Káptalanvácot „közösen érdeklő gazdálkodási jegyzőkönyviben írták le a delegált tanácstagok közös megegyezéseit. Pl. 1846ban 14 püspökváci és 3 káptalanváci tanácstag a közmunkák hovafordításáfoan határozott.

327 Vagy pl. a szóri urbarialis erdőben kivágott és ölbe rakott fának a nyolcados elosztására („felolvasására") neveztek küldötteket. A 7

/s-ot a püspökváci gazdák, tisztviselők és iskolák között osztották szét.

328 Még 1847-ben is hangsúlyozzák: „Káptalan Vácz városa a Püspök Várositól független lévén, mindazon kérdések, melyek a két várost közösen érdeklik, a két város közös üléseiben szoktak tárgyaltatni".

329 A harmadik átszervezés 1769—

177(Мэеп történt. Kisvác jobbágyközség — a beadvány tanúsága szerint — kérte az egyesülést Püspökváccal, mivel a robot megváltásának lehetőségében és az egyéb terhek (adó, beszállásolás stb.) könynyítésében így előnyösebb helyzetbe kerül. Püspökvác tanácsának a felterjesztéséből is az derül ki, hogy a „Kis-Vácz utca" lakói és köztük állandó torzsalkodások voltak, amelyek mind gazdaságilag, mind pedig a közrend tekintetében hátrányt jelentettek mindkét helységre.

330 Az is kiderül viszont az utóbbiból, hogy Kisvác kálvinistáit (az „eretnekeket") az ún. egy akolba kívánták visszatéríteni, de legalábbis létszámukat csökkenteni: ingatlanaik adásvételének a korlátozásával.

331 A negyedik átszervezés tulajdonképpen kísérlet volt a várható reformkori törvények kijátszására. Az uradalom 1811-ben bejelentette, hogy „Nagyváctól" (Püspökváctól) elválasztja Kisvácot; és így azt ismét jobbágyközséggé téve: közvetlenül az úrbéri szolgáltatásokra kötelezze. (Ez magával vonta a Kisváchoz tartozó gyadai rétek elvételét is.) Püspökvác tanácsa küldöttségileg kérte — két kisváci gazda bevonásával — a prefektust, hogy az uradalom „ezen általa megindított perektől állana el". Természetesen a prefektus a per mellett maradt, mivel ő gr. Kámánházy püspök egyébként is keményebb földesúri politikájának csak eszköze volt. A per — a reformkori hasonló összeütközéseknek megfelelően — évtizedekig elhúzódott. Az uradalom további kibecsléseket (= exaestimationalis per) eszközölt, a váci polgárság antifeudális mozgalmai viszont egyéb sérelmeket is összegyűjtöttek. Az úriszék 1813. évi döntését a tanács a megyei sedriára föllebbezte. (Emellett folyt az 1800-ban megindított úrbéri per is, amely 1816-ban a kamarához került.) A két királyi határozat (resolutio) után 18294эеп új rendezési per kezdődött, mivel az uradalom újra felmérette a váci határt. Az ismételten bonyolulttá vált kibecslési perhez 1846-ban újabb 20 bizonyító adatot kért a tanácstól a város ügyésze.

332 A per — az úrbéri pátens után — az abszolutizmus korában folytatódott. • * * * Az átszervezésektől eltekintve: lényegében Püspökvác és Káptalanvác mezővárosa a döntő Vác igazgatásának történetében. Mindkét mezővárosnak önálló címere és pecsétje volt, amiről — mint a két igazgatási egység jelképéről — is meg kell emlékeznünk. 207