Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
7.1. AZ IGAZGATÁSI EGYSÉGEK ÁTSZERVEZÉSEI (PÜSPÖKVÁC — KÁPTALANVÁC — KISVÁC) A CÍMEREK Vác közigazgatási egységei (és elnevezései) a XVIII. század folyamán is változtak. (Korábban az Alsóvárost a német ajkúak lakták, a Felsővárost pedig a magyarok, de 1712 előtt ezek fordított elnevezésekkel szerepeltek. Még katolikus templomot is külön-külön építettek maguknak a „Németváros" és a „Magyarváros" lakói.) 310 A XVIII. századi első újratelepítés után ismét Németvárosnak nevezték az Alsóvárost, 311 jóllehet a német származásúak más negyedekbe is letelepedtek vagy idővel áttelepedtek a Tabánba. 312 A XVIII. századi átszervezések új elnevezéseket is kialakítottak. Amikor Kollonich püspök folytatja a kálvinisták északra szorítását, a Kisvác utca 1712ben Kisvác községgé alakul: önálló bíróval és tanáccsal. Ezzel szemben a régi területet Nagyvácnak — esetenként öregvárosnak — nevezték. 313 A következő átszervezés 1742-hen történt, amikor Althann Mihály Károly püspök Nagyvác nyolcadrészét a váci káptalan földesúri hatalma alá rendeli: külön tanáccsal, pecséttel és tanácsházával, 1745-től pedig külön plébániával és magyar iskolával. 314 Ettől kezdve ezt a közigazgatási egységet Káptalanvác vagy Alvác néven, míg a hétnyolcadot kitevő részt Püspökvác vagy Felvác (Felsőváros) néven említik a források, de 1785-ből is van adat a Felsővárosban és a Belvárosban lakó gazdákról. 315 — Káptalanváchoz (ül. ,,Káptalanváros"-hoz) területileg az Alváros tartozott Burgundiának a Kőhíd környéki része. 316 Káptalanvác nem volt olyan előnyös helyzetben, mint Püspökvác. Vásárkor pl. a mázsálás joga és jövedelme csak Püspökvácot illette meg. 317 A mindkét mezőváros érdekében történő eljárásnál Káptalanvác a kiadások egyharmadát fizette esetenként, ami arra is mutat, hogy negyven év után nem mindenben volt egynyolcad a természetes arány. 318 Vita gyakran volt a két tanács között, de amikor — a püspökváci mozgalmakkal — felcsillant a szabad királyi városi kiváltság elnyerése, ismételten bizottságot küld Káptalanvác (élén a bíróval) Püspökvác tanácsülésére, hogy a két városrész újraegyesítését szorgalmazzák. (A jelentős összegű költségeket is vállalták.) A hosszadalmas kérvényezésre 1785-ben (másfél év múlva) érkezett meg a helytartótanács elutasító válasza. 319 Az egyesülést 1834-ben a megye is előkészítette — 1838-ban is kezdeményezték —, de arra csak 1859-ben került sor. 320 — Magától értetődik, hogy a kétszeresen alárendelt helyzetű és kisméretű Káptalanvác nem igényel külön tárgyalást az alábbi részletezésben. (A káptalan ugyanis, mint a püspöknek alárendelt kanonoki tanácsadó testület, a püspöki rendelkezésektől is függött. így Káptalanvác közvetve a püspöki uradalom alá is tartozott: külön utakon nem járhatott.) Érzékeltetésül az alábbiakban is közlünk káptalanváci adatokat, de előzetesen is fel kell sorakoztatnunk néhány problémát. Külön „polgárjoga" volt a két ikerváros lakóinak. Nem fogadta be „sem mint zsellért, sem mint házvevőt" 1744ben Püspökvác tanácsa azt a Káptalanvácról áttelepülni szándékozó embert, aki ott a kamarást alaptalanul gyanúsítgatta. 321 Átköltözhetett viszont Káptalanvácra az a kontár gombkötőmester 1845-ben, akit a püspöki uradalom gazdasági ülésének végzése alapján befogadtak lakosként. 322 A „püspökrész" és a „káptalanrész" tehát ilyen szempontból is külön igazgatási egység volt, és önállóan is gazdálkodott, noha a két mezővárosnak közös ispánja volt, a püspökváci alkamarás. 323 Kisebb súrlódás volt ugyan a két tanács között, de — a fenti 4 /з — 2 /з aránytól eltekintve — a nyolcadiság érvényesült az egész Vácot érintő közös 206
