Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

színűleg az erősebb építésű emeletes kőházakat alkotta. A 142 alkalmatlan lakóház (az összesnek cca. 20%-a) feltehetőleg egyszobás vályogház volt. A fennmaradó 74—75% pedig az 1784. évi váci lakóházak stílusjegyek nélküli, jellegtelen, földszintes, egy-két szobás túlnyomó részét mutatja. A ma ismert 43 műemlék lakóházból 18 barokk, 14 klasszicizáló stílusú, ami az építésük idejére, többnyire az 1800-as évekre utal. Érdemes megállapítani azt, hogy a 43 műemlék lakóházból a felsővárosiban 21, az alsóvárosban 22 található meg. Ez is a váci polgárságnak a nagy barokk egyházi és középületek elkészülte utáni építési kedvét és lehetőségét bizonyítja, valamint a váci belváros egységes kiépülésére utal.

301 A barokk stílusú szobrászat Vácon az 1740-es években tűnik fel. Közigény kielégítésére 1746-jban Windischbauer Gáspár, Schaden János váci és Conti Lipót Antal pesti kőfaragók készítettek kisebb munkákat, nyilvános helyen felállított kőkereszteket. A sokszor sablonosán, megrendelésre készített kőfaragó munkák mintáit az ismert művészek alkotásairól mintázták meg. Legkorábban Vácon 1744-ben a Szent Miklós alsóvárosi plébániatemplom építésénél Bebó Károly szobrász dolgozik. Bebó Károly szobrász állandó óbudai műhelyében Vác templomai részére jelentős tevékenységet folytatott. Általában templomi oltárok elkészítését végzi. Ugyanekkor 1740 körül Pálma János szobrász a régi püspöki palota — a mai Süketnéma Intézet — épületén dolgozott. Márvány épületrészek és faragások elkészítését végezte. A barokk szobrászat jellegzetessége, hogy az épülettel együtt jelenik meg. Az épület hangulatát és funkcióját egészítette ki. A kapupárkányok, oszlopfők, falmélyedések, az oltársarkokat támasztó angyalok, szentek alakjain kívül az épület bejárata előtt önállóan, rendszerint csavart oszlopfőn, felállított szobor, egyaránt az épület és a tér egységes hatását emelte. A barokk stílusú építészet a szobrászat alkotásait megkövetelte, nélküle az épület nem lett volna teljes. Vácon a köztéri szobrokat szintén vagy templommal, vagy híddal kapcsolatosan helyezték el. A diadalív melletti kőhidat a püspökváci tanács 1764-ben Nepomuki Szent János szobrával és Szent Kristóf szobrával díszítette fel. A korábban már 1754-ben Pesten megvásárolt Nepomuki Szent János-szoborról a hidat Szent János-hídnak is nevezték. A mai Bartók Béla utca Duna-parti végén 1764-ben épült kőhidat sízintén szobrok egészítették ki. Ezek között Nepomuki Szent János szobra ma a Liszt Ferenc rakparton áll. A Mária-szobor már 1762 előtt a mai Március 15. téren állott, s most a Fehérek temploma oldalán látható. A Szent Kristóf-szobor ma az Ady Endre sétányon található meg. Ez a szobor a Diadalív melletti hídról származik. Ugyaninnen került el a Rókus-kápolna mellé az itt felállított Nepomuki Szent Jánosszobor. A Fehérek temploma előtt virágdíszes talapzatból kiemelkedő korinthoszi oszlopon áll Szent József szobra, ami 1770 körűi készült. Ennél korábban, 1752— 1759 között készültek a Gombás-patak kőhídján ma is látható szobrok. A hat szobor közül Péter és Pál apostolok szobrát Bechert József 1758-ban, Szent Kamill és Borbála szobrát 1758-ban, Júdás Thadeusz és Venatiusz szobrát ismeretlen időben készítette el. A mai Szentháromság térnek nevet adó Szentháromságszobrot 1750—1755 között állították fel. Mesteréről csak annyit tudunk, hogy stílusa szerint a Bécsből hozzánk származott hasonló alkotásokhoz áll közel. A barokk stílusirányzatú szobrok emberalakjait a függőleges testtartás elkerülése jellemzi. Ezt a Gombás-patak kőhídján levő szobrokon is tapasztalhatjuk. A szobrok arcábrázolása pillanatnyi erős megindultságot fejez ki. Mindenütt mozgás mutatkozik rajtuk, a ruha redőzete nem tapad a testhez, hanem szinte repdes. A Fehérek templomában Bechert József ugyanilyen szoboralakokat ál-