Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

kotott az oltárok díszítésére. Ugyanitt a szószéket Kintzl Benedek szerzetes fából faragta ki.

302 A köztéren felállított szobrok közül Szent Sebestyén megmintázása a legsikerültebb alkotás. A talapzatán Szent Rókus alakja szerepel. Ez a szoborkompozíció régebben a ferences kolostor előtt volt, ma Múzeum u.—Mártírok u. találkozásánál áll. Jelenleg a Géza király téren látható Kőkereszt Korpusz, mint jellegzetes barokk szoborábrázolás kelti fel figyelmünket, ullámos vonalai ugyancsak megtalálhatók a ferences kolostor előtt 1770 körül felállított Pietà-szobor ábrázolásában is. Ezek népies barokk alkotások. Valamennyi köztéri szobor 1741 —'1785 között mintegy nyolc helyen került felállításra, s a városkép barokk stílusú építészeti jellegét erősen hangsúlyozta. Az 1760-as években Vácon az ausztriai Ybíbs városiból származó Herbenstreit József is dolgozott. A pesti szobrász a váci ferences kolostor templomában 1761-ben az oltáron és az oszlopokon dolgozott. Művészete a felső-ausztriai és nem a bécsi barokk alkotásokhoz kapcsolódott. Műveit az emberi test megformálásának és mozgásának elevensége teszi változatossá. A ferences templomban, talán vele egyidőben, 1767 körül a szószéket Vitus, a sekrestye kálváriáját pedig Skurszky György ferences szerzetesek fából faragták ki. A művészi és népies barokk alkotásokat látjuk itt megjelenni, egymásra hatásukat bizonyosra vehetjük. A váci barokk szobrászat teljes pompáját az új székesegyház épületén láthatjuk. A székesegyház főpárkányán is dolgozó Carlo Adami comói olasz szobrász, aki az 1770—1780 közötti években Süttőn, Esztergomiban és Vácon élt, úi művészeti stílusirányzat, a klasszicista szobrászat bevezetője. A székesegyház főoltárának angyalait Minich József bécsi szobrász, a mellékoltárok angyalait pedig Bechert József készítette. A márványmunkák legjelentősebb része Kari Martin Keller bécsi szobrászmester műhelyéből származik. Vácon jelentős munkákat a külföldi mesterek közül Carlo Adami hagyott maga után. Ezek közül még az új püspöki palota négy süttői vörösmárvány asztalát, s más szobrait 1772 körül készítette. A váciak közül a szobrászatban csupán néhány helyi kőfaragó dolgozott. A fenti művészekkel egyidőben, sokszor egy épületen kisebb és olcsóbb megrendeléseket alkották meg. A kor ízlésének megfelelő népies vagy paraszt barokk stílust művelték, ami a művészi barokk 1790 utáni lehanyatlása után is fennmaradt. Vác külvárosi lakóházainak jelentős részénél, pl.: az utcai homlokzat falmélyedésében divatozó Mária-szobor gyakori szereplése képviselte a paraszt barokk stílust.

303 A barokk stílusú festészet a XVIII. század első felében a középületek falfestményeiben jelentkezett, mert festmény még csak elvétve jelentkezett. A középületek közül leginkább a templomépítkezéseknél foglalkoztatták a festőket, akiket az egyházi megrendelők bízták meg freskók, oltárképek alkotásával, aranyozó, díszítő munkák elvégzésével. Az 1740-es évektől Budán a legtöbbet foglalkoztatott freskófestő a váci születésű Vogl Gergely volt. Vácon ugyanekkor külföldi mesterek dolgoztak. A Fehérek temploma mellékoltárainak képeit Leicher Félix osztrák festő 1756 körül készítette el. Ugyanitt 1757—1764 között Meng János, Mollie Henrik pesti és Linder Károly váci festőkkel találkozhatunk. A falak aranyozását és díszítő festését végezték. A régi püspöki palota épületén 1752 körül és a diadalkapun 1764-ben Stolz Antal festő szintén főleg aranyozódíszítő munkáikat végzett. A váci barokk stílusú festészet legnagyszerűbb alkotása az új székesegyház „Visitatio" című főoltárképe, amelyet A. Maulbertsch 1770 körül készített. Ezenkívül ugyancsak az ő munkája, a székesegyház kupo-