Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

igénybe vehető templom a török dzsámiból 1686 után visszaalakított Szent Mihály volt. Vác földesura, a mindenkori püspök az egyházmegyéje székhelyét itt kívánta berendezni, ezért az új városközpont kiépítését az említett Szent Mihály körül indította meg. Itt a templom alatt egy középkori épületrész maradt, kéthajós gótikus pincével, amelyet ismét használatba vettek. Ezeket az 1688 utáni építkezéseket különböző építői céhek, kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterek a megrendelőktől igényelt stílusjegyek felhasználásával végezték el. Az 1688—1731 közötti korszakban végzett legkorábbi építkezésekre jellemző, hogy a kisszámú lakosság és a gyakran ismétlődő pusztulás következtében csupán újjáépítések voltak. Az 1731. évi nagy tűzvész nyomában meginduló városrendezési építkezések 1731—1784 közötti korszakában már a középkori „Német és Magyar város" teljes összeépítésével egy teljesen újonnan kialakított egységes belvárost hoztak létre. A nagy városrendezési építkezések után, 1785—1847 közötti időszakban változást építészetileg csupán a lakóházak számának gyarapodása jelentette Vác egyházmegye székhelye. Ezért a XVIII. századi építkezéseinél az egyházi rendeltetésű épületeket és a világi középületeket és a lakóházakat különkülön kell értékelnünk. A katolikus egyház a XVII. században az ellenreformáció sikereivel ismét fellendült. Rómában, az egyházmegyék székhelyein, és egész Európában olyan új palotákat és templomokat építettek, melyeket barokk stílusúaknak neveztek. A „barokk": az olasz csodálatos jelentésű szóból származik. Jellemzője minden alkotásban a mozgalmasság ábrázolása. A barokk stílusirányzat lényege: a látható világ felett a láthatatlan lélek (egyház) uralmának bemutatása. Ezért minden részletnek — egy közös célra való tervszerű beigazítása végett — a gyors és erős indulat felkeltése érdekében az épületek homlokzatának kialakításánál: kiugró párkányt, pilléreket, féloszlopokat és falmélyedéseket használtak. Az épületek ablakait úgy helyezték el, hogy fényhatásuk bizonyos részeket megvilágítson, s a festett mennyezet képeinek különleges hatást adjon. Az épületek díszítéssel túlterhelt belső tere így a fenti építészeti megoldásokkal együtt egy megtervezett egységes gondolat: a lélek (egyház) hatalmát volt hivatva kifejezni. A barokk stílusú épületek meglepő hatása ebből az egységességet kifejező megtervezésből fakad, mely az épület környékéneik összhatását is magában foglalta. Vácon a XVIII. században mintegy 20 egyházi rendeltetésű épületet emeltek. Ezek között nyolc templomot, négy kolostort és négy kápolnát, az új püspöki palotát, az új papi szemináriumot, az új nagypréposti, s az új kispréposti palotát említhetjük meg. A legnagyobb a székesegyház késő barokk épülete, amely 1761—1777 között épült fel. A mai Konstantin téren felépülő székesegyház terveit Pügram Antal — alsó-ausztriai építőmester —, ahogy magát nevezte, 1760-ban készítette el. Az 1760-ban elkezdett tereprendezés után 17614эеп az alapokat Selmecbányái bányászok ásták ki. Az építést Pilgram Antal 1761. évi halála után, első pallérja, Hauszmann János kisebb módosításokkal vezette tovább. Az építkezést 1762-ben már Oswald Gáspár uradalmi építészeti felügyelő irányította. A Pilgram-féle tervet Isidore Canevale francia építésszel módosítva a székesegyházat 1777-ben avatták fel. A következő a felsővárosi plébániatemplom, amelyet a „Fehérek templomának" is neveznek, a <mai Március 15. tér 24. számú telken látható. Eredetileg a domonkos rend (népiesen fehérek) temploma volt. 1699—1755 között több ütemben épült fel. Építészeti stílusa késő barokk, rokokó építészeti jegyekről árulkodik, a zárókőves kapu íves záródását a pillér fölött díszítő váza vagy a lant alakú ablak és a főpárkány feletti oromza-