Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

a könyvtár alapját képezte.

157 Könyvadományaival megvetette a papnevelő könyvtárának alapját is.

158 Migazzi Kristóf 1774-ben elrendelte, hogy minden egyházmegyei plébánia vezesse a História Domust, továbbá a végrendelet nélkül elhunyt kanonokok és plébánosok magánkönyvtárát a püspöki, illetve a káptalani könyvtáriba sorolják be.

159 1761-ben rendezik a püspöki levéltár anyagát.*

160 Az 1731-es tűzvész megrongálta a püspöki lakot, elpusztította a szemináriumot, több kanonoki házat és püspöki uradalmi épületet. Erősen megrongálódott a székesegyház és a dominikánusok befejezés előtt álló temploma is. A tűz után Althann M. Frigyes átépíttette és ezzel egyidőben emeletráépítéssel bővíttette székházát, kijavíttatta a székesegyházat és a kanonoki házakat. A régi helyén részben a saját költségén, résziben a papi hagyatékok felhasználásával 1732-ben az egyházmegyei papképzés céljára épületet emeltetett.

161 Mint a város földesura, egy évre elengedte a tizedet és egyéb szolgáltatásokat is. Az építési tervek jóváhagyását az uradalom gazdasági hivatala jogkörébe utalta, ezzel megteremtette az egységes városrendezés lehetőségét. A XVIII. század 30-as éveinek közepén felmerült az új székesegyház és püspöki rezidencia építésének gondolata. A városrendezés a mai püspöki székház több emelet mélységű pincéjének építésével kezdődött. 1731-ben felépült a „Vörösház"-nak nevezett püspökuradalmi gazdasági épület. Althann M. Károly püspöksége idején tovább folyt az egyházi célú létesítmények építése. Ezek közül is kiemelkedett a ferencesek rendházának és templomának, valamint a kegyesrendiek templomának építése. A kor szokásának megfelelően többen — társulatok és magánszemélyek — jelentős pénzadományokat tettek kegyhelyek, kápolnák alapítására és szobrok állítására.

162 A tűzvész utáni évtizedek jelentős váci és egyházmegyei építkezését a katolikus egyház kiteljesedő hatalma és növekvő anyagi bázisa tette lehetővé. Althann M. Károly 1744-ben a váci plébánián püspöki visitatiót tartott. A visitatio után elhatározta a második, Szent Miklósról elnevezett plébánia felállítását. A dismembrációs okirat 1744. december 31^én kelt. A két egyházközséget — alsóvárosi Szent Miklós- és felsővárosi Szent Mihály-plébánia — területileg elkülönítették.

163 A püspök Kisvácot filiaként a felsővárosi, a hétkápolnát és a kálváriát az alsóvárosi plébániához csatolta.

164 A Szent Miklós-plébánia részére plébániatemplom építését rendelte el, amit 1748-ban szentelt fel.

165 Az új plébánia vagyonát a régi vagyonából és a káptalan javadalmaiból szakította ki. Á

4 felsővárosi parochusnak viszont a megrövidült javadalma pótlására „bemutatási jogot biztosított az alsóvárosi plébános személyét illetően".

166 A váci plébánia felállítását megelőző és azt követő évtizedekben az egyházmegye területén több plébániát szerveztek és templomot építettek. Althann M. Károly 1755-ben Oracsek Ignác építőmesterrel elkészíttette a roskadozó székesegyház átépítésének és bővítésének tervét.

167 Az építést megelőző bontási és alapozási munkák során a szentély fala megrepedt, ezért a templomot le kellett bontani.

168 A káptalan és az egyházközség templomi szolgálatát a dominikánusok 1756-ban elkészült templomába helyezték át.

169 Forgách Pál püspöksége alatt megkezdték a lebontott helyén az Oracsek-féle tervek szerint a székesegyház építését. A templom szentélye és oldalfalainak egy része el is készült.

170 1761-ben Esterházy Károly püspök az elődje által építtetett épületrészeket lebontatta és a székesegyház helyét az előző évtizedben lecsapolt területen jelölte ki. Az új építési tervet 1761-ben F. A. Pilgramm alsóausztriai építőmester készítette.

171 A templom alapkövét — a mai helyén — 1762-ben tették le. Migazzi Kristóf püspök még abban az évben Izidoré Cane-