Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

vale francia származású udvari építésszel új tervet készíttetett, és megbízta Oswald Gáspárt a székesegyház építésének irányításával és a városban folyó építkezések építészeti felügyeletével.

172 A székesegyház építése, belső kiképzése és feldíszítése 1772-re fejeződött be.

173 A szentély, a sekrestye és a kápolna Pilgramm terve szerint készült, a kupola, a templom hajója, az altemplom, a homlokzat és a két torony Canevale alkotása. A főoltár, a kupola és a négy csegely freskóját Maulbertsch készítette 1770—71 között.

174 A püspök 1772-ben mind a két váci plébánia és a káptalan templomi szolgálatát a székesegyházba helyezte át.

175 Ezután a Szent Miklós-templomot a püspöki uradalom vette át, magtárként használták, majd 1785-ben lebontották. A felsővárosi plébánia templomi szolgálatát 1797-ben királyi rendeletre a székesegyházból a dominikánusok templomába helyezték.

176 1805-ben püspöki döntés alapján plébániatemplom lett.

177 Az új püspöki székház tervét — a mai helyére — F. A. Pilgram készítette Esterházy püspök megrendelésére 1760-ban.

178 A kész tervet Migazzi Kristóf Meissl József bécsi építésszel átdolgoztatta.

179 Az átdolgozás csak a főhomlokzat tájolásának megváltoztatását jelentette. Az építést 1768-ban kezdték meg.

180 Az épület 1775-re készült el, de egy részét már korábban, 1772-ben is használták.

181 A palota berendezésére Csáky Károly püspök egymillió aranykoronát költött.

182 A régi püspöki lak elidegenítését Mária Terézia 1767-ben engedélyezte.

183 Az egyházmegyei kormányzat és igazgatás korszerűsítése az 1770-es években szükségessé tette a főesperességek és esperesi kerületek újjászervezését. Ezzel párhuzamosan a meglevő öt királyi és három magánalapítású kanonoki állás mellé Migazzi Kristóf 1780-ban a püspöki javadalom terhére, a püspöki asztalról („de mensa episcopali" elnevezésű) hat címzetes kanonoki állást szervezett.

184 Királyi rendeletre 1808-ban az újabb alapítású hat kanonoki állást öszszevonták, illetve négyre csökkentették.

185 A „János"-féle kanonoki állást 1767ben az alsóvárosi, a kisprépostit 1808-ban a felsővárosi plébániához csatolták.

186 A váci papnevelő intézetet a XVIII. század második felében a kor követelményének és a tridenti zsinat határozatának megfelelően korszerűsítették. A meglevő szeminárium mellé egy kisszemináriumot nyitottak, s a kettőt egy közös intézetté szervezték. A papképzést ennek megfelelően már a gimnáziumi osztályokban megkezdték. A növendékek befogadására Migazzi Kristóf 1777-ben új szeminárium építésébe kezdett.

187 Az épület 1780-ra készült el. A papnevelő igazgatásával a püspök a teológiai hivatalt betöltő kanonokot bízta meg. A tanítást a piaristák helyett a kanonokokra és a Lengyelországból behívott Páli Szent Vince-rend tagjaira bízta.

188 Az egyházmegyei papképzést — központi papnevelők létesítése után — 1783-ban II. József megszüntette.

189 A papnövendékek a központi szemináriumokból 1790-ben tértek vissza Vácra.

190 Migazzi Kristóf püspöksége alatt települt Vácra 1763-ban az irgalmas rend és 1777-ben az angolkisasszonyok rendje. Az irgalmas rendnek 1764-ben rendház és kórház építéséhez a püspök a városon kívül telket adott.

191 Az építést a rend még abban az évben megkezdte. Az 1775-ig felépített épületeket átengedték a Theresianum részére, ellenértékként megkapták a régi szeminárium épületét és a nagyprépost mellette álló házát.

192 1776 és 1785 között a meglevő épületeket átépítették és új szárnnyal bővítették. Az épületegyüttesben rendházat, kórházat, gyógyszertárt és Szent Jánosról elnevezett kápolnát alakítottak ki.

193 A nem katolikusok szabad vallásgyakorlatát II. József 1781. október 29-én kiadott türelmi rendelete biztosította. A rendelet szerint minden településen, ahol legalább száz — protestáns vagy nem egyesült görög vallású — család la188