Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

tettek. Az 1699. évi megyei összeírásban már 180 család, ebből 60 német telepes említése szerepel. Az 1570 körüli török házösszeírásban szereplő 374 lakóház az 1699. évi 180 családdal nem népesedhetett be. Ekkor még a város középkori területének fele üresen tátongott.

81 A Rákóczi-szabadságharc alatt 1704-ben és 1709-ben a császári támadások a félig újjáépített várost ismét romba döntötték. Az 1709. évi nagy tűzvész és kolerajárvány nyomában 1711-ben Vácon Sajgó Benedek pannonhalmi főapát és Martonyi Pál őrkanonok utazott át. A következő benyomásokról tesznek említést : „... itt-ott mégis lehetett a régi városfalakat és tornyokból némi maradványokat látni, a Duna-parton emelkedett egy torony ..." Ugyanebben az évben az új földesúr Kollonits Zsigmond püspök is a székhelyére érkezett, s az újjáépítésre utasítást adott. A Sajgó Benedek leírásában szereplő városképben a legmagasabb épület a Duna-parton a Hegyes-torony volt. A többi valószínűleg leégett s leomlott. Ebből az állapotból indult ki a másodszori újjáépítés. A nagyváciak 1715. június 18-án kapott uradalmi utasítására Szent Márton ünnepéig (november 9.) területüket körülárkolták és három városkaput állítottak. E munkálatok negyedét a püspöki, nyolcadát a káptalani uradalom s a többit a mezőváros kommunitása végezte el. A körülárkolás térképét az 1718. évi ún. Althan-féle telekkönyvhöz készült térképrajz mutatja be. A térkép a nagyváci házak összeírásához készült. Az akkori utcákat és középületeket is pontosan feltünteti. Az Althan-féle térképen nagy „A" betűvel jelölt Tabán nevű városrész a városhatárt alkotó árokvonalon kívül található meg. Az 1741. január 5-i nagyváci tanácsválasztáson szerepel a Német-Tabán elnevezés. Ez egy Magyar-Tabán városnegyedet is feltételez, valószínű ez utóbbi az Althan-féle térképen „A" betűvel jelölt Tabán volt. A nagyváci városárkon belül pedig a Német-Tabán lehetett. Az Althan-féle térképen a nagy „Z" betűvel jelölt utca Nagyvác déli részén sem volt a körülárkolt mezőváros területén, hanem azt (a várral együtt) a mezővárossal a városkapu kötötte össze. A fenti térkép összesen 22 betűvel jelölt utcát, az azokban 229 számmal jelölt épületet mutat. Ezek közül az említett 22. számmal jelölt utca a várral együtt a körülkerített mezővároson kívül, annak déli árkától délre terült el. A 21 nagybetűvel jelölt utcát magába záró nagyváci tömésfal és árok északról dél felé a Dunától a Hegyes-bástyától a bécsi kapuig, majd a Báthori Miklós u. és Attila u. vonalában a rádi vagy hatvani kapuig haladt. A mai Mártírok útja és Iskola u. torkolatában a pesti kapu, s végül a várkapu következett. Ez a körülárkolás 1715-ben Kollonits Zsigmond püspök-földesúr, majd a nyomába lépő Althan M. Frigyes püspök városrendezési tervét tükrözi. Az egyházmegyei és uradalmi központot a középkori „Német város" és „Magyar város" nevű negyedek egybeépített területén kívánták kialakítani. A középkori „Német város" nevű negyedet ekkortól felsővárosnak, s a „Magyar város" nevű negyedet pedig alsóvárosnak kezdték nevezni. A két városrész együttesen alkotta Nagyvác belvárosát, s e körül északon a Tabán, és délen a vár feküdt. Nagyvác városszerkezetének történeti kifejlődésében tengelyül a középkori Fő, vagy Nagy utca (a mai Köztársaság u. és Mártírok u.) szolgált. Ez az egésztelepülést hosszában átszeli. 1688 óta a felsővároson átmenő szakaszán folytak a legjelentősebb építkezések. Az így 1688—1718 között kialakult település az 1731. évi tűzvész áldozata lett. Sőt az 1737. évi következő tűzvész során a püspök-földesúr a mai Március 15. téren 1731-ben építteti fel a régi püspöki palotát, a papi szeminárium régi épületét, valamint itt akarta a régi Szent Mihály178