Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

templom akkor düledező épületét székesegyházzá átépítetni. A nagyváci városfalon kívül a mai Lenin u. (régen Csányi u. 20.) alatt a „Vörösház" nevű egyemeletes, nagyméretű, „U" alakú uradalmi gazdasági épületet emeltette. A Gombás-patak hídjának építéséhez is ekkor kezdtek hozzá. Utódja, az unokaöccse, Althan M. Károly még tovább lépett, 1734-ben a nagyváci városkapukat és sáncokat széthányatta, ezzel a mezőváros terjeszkedését indította el. 1734-ben Nagyvác túlterjedt középkori területéről, s gyorsuló városiasodásba kezdett. 1733 és 1737 között Vác mezőváros határainak kiigazítását megyei kiküldött bizottság végezte el, Sződ és Duka határában. Az 1742-ben Althan M. Károly püspök a váci káptalannal szerződést kötött. Nagyvác területét kettéosztották s a mezőváros területének egynyolcadát a káptalan földesúri joggal megkapta. Külön joghatósággal közigazgatásilag Püspökvác és Káptalanvác mezővárosok kettéváltak. Káptalanvác központi utcája a Káptalan u., a mai Lőwy Sándor u. volt. Ettől kifelé a mai Kossuth u., Beloiannisz u. és Széchényi u. közötti városnegyed Káptalatnváros központját alkotta. Az említett szerződés értelmében a nagyváci új utcák mindenkori nyolcada is Káptalanvárost illette meg. Ez azt eredményezte, hogy Nagyvác belső területén elszórtan a káptalani negyeden (a. m. városon) kívül több káptalani házcsoport jött létre. Ilyen volt pl. a Burgundia u. egyik oldala (a. m. káptalani Burgundia), a mai Iskola u. stb. A külső határban is ugyanilyen módon több helyen káptalani területek: száníok, legelők, szőlők, major ékelődtek be.

?2 Nagyvác területét tanácsválasztásra, adó, s tűzrendészeti felügyelet céljára három negyedre: alsó-, középső- és felsővárosra is felosztották. A mezővárosi belső igazgatás szerint felosztott három városnegyedet fertálynak is szokták nevezni. Ezenkívül Német város, Magyar város és Tabán elnevezések is szerepeltek. A felsővárosban magyarok, az alsóvárosban németek, a Tabánban pedig vegyesen laktak. A XVIII. századi nemzetiségi elhelyezkedés a középkori városnevekben foglalt „Német és Magyar város" elnevezéseknek már nem felelt meg. Most már az említett nemzetiségek többnyire ellenkezőképpen helyezkedtek el. A fenti városnegyedek közül a felsőváros átépítése kezdődött el leghamarabb. A mai Március 15. tér 6. számú telkén a régi püspöki palota bővítése során a mai Süketnéma Intézet épülete alakult ki. Ugyanitt a Március 15. tér 7—9. számú épületben a régi papi szeminárium, majd 1775 után az irgalmas rendi kolostor és kórház alakult ki. A Március 15. tér 8. számú épület kanonoki házát, s a 11. számú épületben a városházát szintén 1731-ben kezdték el építeni. A mai Március 15. tér valamennyi emeletes kőépületét az 1731. évi tűzvész után építették fel vagy teljesen átépítették. így ezek egységes új városképet hoztak létre. A Szent Mihály-templom épülete ekkor még a mai Március 15. tér közepét foglalta el. Rossz állapota miatt teljesen át akarták építeni, azonban a feltörő talajvíz a munkákat leállította. A mai Március 15. téren kívül, az alsóvárosban a mai Galamb utcában uradalmi épületet emeltek, amely később az új püspöki palota alapjául szolgált. Az 1759-ben elkészült kőhíd a Gombás-patakon a nagy városrendészeti építkezések első időszakát zárta le. Erre az volt a jellemző, hogy a mai Március 15. tér körül alakított ki egy új belvárosi központot. A váci egyházmegye új székesegyházának felépítése indította el az újabb városrendészeti építkezéseket. Eszterházi Károly püspök-földesúr a mai Március 15. téren álló Szent Mihálytemplomot lebontatta, s 1762-ben a mai Konstantin téren az új székesegyház építkezését megindíttatta. Távozása után Migazzi Kristóf püspök a megkezdett építkezéseket tovább folytatta, s ennek során a mai Konstantin téren (az egy179